A 1,5 eves gyermekem nem alszik el ha melette vagyunk. Ezért hagyom had altassa el magát. Ez drasztikus megoldás lenne?

Ó, legalább nem csak én vagyok így! Sokáig bűntudatom volt, de tényleg az volt, szinte a kezdetektől, hogy a ringatás, simogatás, később olvasás, bármi, nem segített, csak rontott a helyzeten. Néha működött a dúdolás, de igazság szerint úgy gondolom, ha nem dúdoltam volna, akkor is ugyanúgy elaludt volna.

Szóval az én fiam elmúlt 1,5 éves, az a rutin, hogy tej, kiságy, kedvenc plüss, jóéjtpuszi, elköszönés. Van, hogy azonnal alszik, van, hogy beszélget, énekel, rosszabb esetben ugrál, de nem sír, elalszik.

Akkor nyugodtam meg teljesen, mikor jött egy olyan növekedési ugrásos időszaka (kb. 15 hósan), hogy nem lehetett magára hagyni. Sírt, muszáj volt ülni mellette, kérte, látszott, hogy így nyugodott csak meg. Ez kb. 2 hétig tartott. Aztán minden visszaállt a megszokott kerékvágásba, nem igényelte a jelenlétünket.

Szóval IGEN, van ilyen.

Nálunk is így volt/van. Én “direkt” így szoktattam. Este beraktam a kiságyba, elköszöntem és otthagytam. De soha nem hagytam sírni!! Egyszerűen nem tudott úgy elaludni, hogy ott vagyunk mellette. Így ez volt a legjobb megoldás. Egy picit még motyogott, de max fél óra alatt elaludt.

Most 3,5 éves. Mai napig nem tud velünk aludni. Néha este kitalálja, hogy na most velünk alszik, meg is engedném, befekszik mellénk, kicsit össze bújunk, de szenved mellettünk és amikor elalmosodik, akkor szól, hogy ő inkább elmegy a szobájába.