Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Ki hogyan élte meg a szeparáci...

Ki hogyan élte meg a szeparációs szorongást?

Figyelt kérdés

Sziasztok!

A saját tapasztalatotok érdekelne. Kinél mennyire volt durva, meddig tartott és hogy vettétek észre hogy vége? Egyik napról a másikra, vagy szép fokozatosan lett vége?


2019. szept. 21. 14:26
 1/6 anonim ***** válasza:
100%
A gyerek is és én is rosszul.Nálunk csak 1 hónap volt durva, akkor szó szerint vagy állandó kézbe lógás volt, vagy mellette kellett ülni a játszószőnyegen és abban a hónapban együtt is aludtunk.Egyik napról a másikra kezdődött és fokozatosan tűnt el.
2019. szept. 21. 15:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 anonim ***** válasza:
100%
Babakorban egyiknek sem volt. A legnagyobbnak 2 éves kora környékén volt pár hét, amikor nehzebben aludt el, akkor igényelte, hogy melléfeküdjünk, se előtte, se utána nem volt ez jellemző.
2019. szept. 21. 19:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 anonim ***** válasza:
59%
4 hónapon át tartott, a poklok legmélyét éltem meg... azt hittem már Dunának megyek,hogy egész nap cipelni kell, visít, ha csak egy centit mozdulok, az összes mosdózásom végigordította, pedig ott ült a lábamnál, tusolni csak úgy tudtam, hogy a kád szélébe kapaszkodott és nézett. Senki sem volt jó neki, csak én vehettem ki az etetőszékből, csak én pelenkázhattam, csak én altathattam. Semmit se tudtam haladni se házimunkával, se főzéssel, a magam dolgairól már nem is álmodhattam. Hiába volt itt a férjem este és hétvégén. Nagyon nehéznek éreztem. Aztán fokozatosan jobb lett.
2019. szept. 21. 21:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 anonim ***** válasza:
100%

1,5-2 hónap volt. Sehová nem tudtam menni nélküle. Mikor rájöttem mi ez onnantól nekem nem volt vészes, átadtam magam a dolognak, tudtam, hogy csak úgy szabadulunk mindketten.

Nálunk belső 2 szintes első emeleti lakás van, saját udvarral. Ez azért fontos mert voltak olyan esetek mikor ki kellett lépnem a lépcsőházba, udvarra, emeletre és késő ősszel nem szívesen szaladgáltam ki-be a gyerekkel. Ezen alkalmakkor rászoktunk egy mondókára (cin cin kisegér minden lukba belefér) jó hangosan mondtam hogy halljon és kértem hogy mondja velem, akkoriban a cin cin már ment. Akkor éreztem, hogy alakul mikor már a kezdődő sírást a mondóka rögtön elhallgattata, illetve már nem is kezdett sírni ha pl kiléptem a lépcsőházba.

2019. szept. 21. 21:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/6 anonim ***** válasza:
100%
Egy csimpaszkodó kicsi majmóca volt 8-18 hós koráig. Konkrétan lépni nem tzdtam tőle, éjjel sikszor felsírt. Ez 21 hósan újrakezdődött és tart még, de most még a dacosság is parosul hozzá :( kibirító néha és jön a tesó.
2019. szept. 22. 20:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 A kérdező kommentje:

Nagyon köszönöm a válaszaitokat. Mindegyik hasznos volt.

Megnyugtató, hogy akkor nem velem van a baj. Nálunk 2 hónapja tart de néha úgy érzem felkötöm magam. Egy egyszerű teregetést nem tudok megcsinálni orditás nélkül. Pedig amúgy ott van mellettem, csak olyankor karámba teszem. De végig ott áll és üvölt. Egyébként én is megadtam magam a helyzetnek, nem ellenkezek sokat. Kb egésznap ott ülök vele a földön és sokszor még a szoba másik sarkába se megy el, 9 kiló és kizárólag a mellkasomon fekve alszik nappal és éjjel is általában eléri hogy magamhoz vegyem. De vannak dolgok amiket egy idő után nem halaszthatok tovább és olyankor csak a keserves sírás van. Az elmúlt napokban viszont már jó volt az apja is, nem nyújtózik örökké utánam. Vajon ezt már vehetem haladásnak? De ha a férjem nincs itthon akkor ugyanúgy üvölt amíg pisilek.

2019. szept. 23. 05:37

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!