Volt aki az első baba után már nem akart másodikat?

Szerintem ezt 1-2 év múlva gondold végig rendesen.

Persze, hogy van egy csomó ember aki csak egy gyereket akar, de ök örökbe fogadni sem akarnak, mert ök boldogok eggyel.

Ha te vágysz egy másikra akkor szüljél még egyet.

Mit gondolsz, hogy az örökbe fogadás úgy megy, hogy a gyerek boltból leveszel egy 4 éves szöke szépen fésült gyereket és haza viszed?

Ha egy gyerek 3-4 évesen kerül örökbefogadásra akkor az már mélyen traumatizált mert valami miatt elvesztette a családját(vagy halál, vagy senki nem képes róla gondoskodni). Az ilyen gyerekhez nem csak iszonyat sok energia kell, hanem vinni kell minden féle terápiákra, foglalkozásokra.

Jelen 🖐️

Én 3at akartam az első sürgősségi császár lett, és mondtam hogy ennyi elég is volt.

Barátnőmék 3-at akartak.

Traumatikus szülése volt, nehéz első idővel, lemaradt fejlődésű picivel.

1,5 évig eszébe sem jutott a tesó ( kis korkülönbség volt a terv), férje kb a 8. Hónaptól mondogatta neki.

Elment szülésfeldolgozóra... Stb

Lett 2. Baba

Ha lehet rosszabb szülése volt, mint elsőre ( szülés erőszak legjobb példája,nemcsak olyan beavatkozásokat tettek, amibe nem egyezett bele, de lekötözték stb)

3. Nem lesz

Világ életemben 3 gyereket akartam. Mi hárman voltunk testvérek és a maga összes nehézségével együtt nagyon jó volt, örülök, hogy így nőhettem fel.

Aztán megismertem a férjem, aki nem volt óriási család párti, de a kedvemért úgy terveztük, hogy a maximum kettőt bevállaljuk.

Sajnos nem úgy alakultak a dolgok, ahogy terveztem. Bár elsőre és szerintem elég fiatalon (29.életévemben) teherbe is estem. De a 12.héten megijesztettek a genetikai vizsgálaton. Utána végig stresszeltem az egész hátralévő 6 hónapot. Végül császár metszéssel jött világra a babánk, de sajnos egy elég szörnyű kórházban. Az ország egyik legnagyobbikában. Bunkó csecsemősökkel, akik semmit sem segítettek. Ráadásul mivel pont influenza járvány idején szültem még látogatni se lehetett, de a baba egész nap és éjjel ránk volt bízva a 2.naptől. Őszintén szólva már önmagában ez is sokkoló volt. Nem is tudtam vele mit kezdeni. Arról nem is beszélve, hogy közben alig bírtam felülni, nem hogy szoptatni, ellátni a kicsit. Éjjel sem aludtunk, valakinek a gyereke mindig sírt, vagy a folyosón kiabáltak. De ha kérdezni mertem úgy éreztem magam mint aki a világ leghülyébbik embere-legalább is úgy néztek ránk és ezt is éreztették. 3 nap nem alvás és kinkeserves fájdalom utan konkrétan teljes tudatlanul kidobtak a kórházból.

Ezt követően a kisfiam 2 hetes kora után hasfájós lett. 4 hetes koráig minden etetés után sírt, akár órákat, de éjjel csak 10-15 perceket. Már ott tartottam hogy befekszem vele kivizsgálásra, mert ez nem normális így.

Persze utólag meg nem mondanám mi baja volt...hasfájás, a végigstresszelt terhesség, az inditott szülés “sokk”-ja, az oxitocin, vagy csak szimplán ram vágyott és én nem tudtam neki ezt megadni úgy ahogy kellett volna? Nem tudom. De a szoptatással is rengeteget szenvedtem. Heti 1x tuti felhivtam egy tanácsadót, 1 járt is nálunk. Végül 3 hónaposan elutasította. Nem is bántam mar akkor.

Szóval sok sok minden volt akkor és később is. És azóta is mindig.

Mindez pedig azt eredményezte, hogy a mai napig sokszor aggódom, vagy azt vizionálom, hogy valami (most még nem látható) baj van a babával. Ha nem néz a szemünkbe eleget,, vagy nem tud 2-3 dolgot a státuszon akkor már meg vagyok rémülve hogy “megmondtam, tudtam, hogy valami nem stimmel” és tényleg gond van vele.

Sajnos elég brutális volt a doki a 12.heti uh-n. Valószínűleg nálam ez tette be a kaput és nagyon beragadt az emlékezetembe. Pedig van napirendünk kb 2-3 hónapos kora óta, egész jó. Most 8,5 hónapos. Nem mondom szuper minden, de igazából aludni is tudunk nagyjából.

Még is azt mondom, nem lesz még egy. Ha lesz is maximum 4-5 év múlva, amikor már remélhetőleg biztosra tudjuk hogy minden rendben ezzel az egyébként gyönyörű kis teremtménnyel és fel tudunk készülni egy újabb jövevényre. Az biztos, hogy nekem lelkileg nagyon fel kell készülnöm, ha egyszer úgy döntünk, legyen még egy.

Egyenlőre ezt most elképzelhetetlennek tartom.

(Bocsi a hosszú leírásért de úgy érzem a kérdés nagyon betrafált, és muszáj voltam kiírni ezt magamból.)

Köszönöm!

2 gyerkőcöt szerettünk volna. A lányunk olyan nehéz eset (rossz alvó, rossz evő, "hiperaktív") h 2,5 éves koráig felsem merült a 2. Gondolata sem.

Aztán elkezdtünk vágyni egy babára ahogy okosodott önállósodott a lányunk. Majdnem 2 évet vártuk a kistesót, de nem jött.

Majd egyszercsak végre pozit teszteltem.

Az uhn kiderült hogy ikreket várok 😂

Imádom már a gondolatot is h 3 gyerkőcünk lesz, pedig sokáig úgy volt h egyke marad,a lányunk 😊