Szerintetek túl lehet dícsérni egy gyereket?

Igen!

Párom a fiát megdícséri mindenért, és az ő rajza a legszebb, ő a legokosabb, legügyesebb! Tiszta majom lett a gyerek, semmi kritikát nem tud elviselni, ő a világközepe .

ŐŐŐŐŐ-már bocs, le kellett fognod, végig üvöltött, te meg megdícsérted. Szerinted majd ebből mit szűr le?? Elég lett volna egy gyógypuszi és hogy készen vagyunk. Majd, ha nem üvölt, akkor jöhet a dícséret.

Minden kis apróságért sem szabad megdícsérni, mert baromi rosszul fogja érinteni, ah majd máshol ezt nem teszik. Pl oviban. Lehet nyugtázni, hogy jól csinálja, de nem kell dícsérni örökösen. Neki lesz nagyon rossz, ha mindig majmolva van, mert nem fogja jól tűrni, ha nem lesz középpontban. A rosszakodás meg még nem ez, amit ő csinál :) Majd másfél év múlva :) Kicsike még.

De egyet értek, nem szabad túldícsérni.

Szerintem is túl lehet dicsérni egy gyereket. Az én fiam is 1 éves, de ha üvölt a dokinál akkor a végén max annyit mondok, hogy "semmi baj, már vége is". Nem mondom, hogy ügyes volt, mert nem volt az.

Vagy pl a formabedobóval van, hogy csak ímmel-ámmal játszik és akkor is várja a dicséretet (látom rajta) mikor csak beakasztja az egyik lyukba de nem esik bele. Én ilyenkor nem dicsérem meg, hanem szólok hogy ez nem sikerült, de próbáljuk újra. Ő még magától nem találja meg melyik hova való, de segítséggel már olyan régóta beleilleszti, hogy már azért se dicsérem minden alkalommal.

Igyekszem a képességeihez mérten dicsérni, szóval ha tudom hogy valami már megy neki jobban is, akkor egy rosszabbul sikerült alkalommal nem fogom dicsérni, és akkor sem ha már megszokott az adott "produkció".

Természetesen az én szívem sincs kőből, ha valami újat produkál akkor az én is majd kicsattanok az örömtől és egy jó darabig kap érte megerősítő dicséretet.

Az orvosnál tényleg nem kellett volna megdicsérni, inkább megnyugtatni, hogy már véget ért, most már csak öltöztök és mentek haza.

Anyukád viszont jogosan dicsérte meg. Anyósod buta.

Ezzel együtt túl lehet dicsérni, de nagyobb korban. Én úgy érzem, alapvetően jól csináljátok a dolgokat.

Ha meg nem dicséritek eleget, akkor meg azzal tesztek rosszat, mert nem lesz önbizalma. És az sokkal nagyobb baj lesz.

Egy jó tanács:

A gyakoris válaszokat óvatosan kezeld! Amennyi sok poroszos nevelési elvű, szeretetlen szülő megnyilvánul itt, annyi sok fiatal ír ide, hogy a szülei mennyit bántották, sosem dicsérték, semmi önbizalma sincs. Nem lehet nem látni az összefüggést...

Szerintem meg épp itt nem kapott rossz választ a kérdező!

Valószínű anyósod azért jegyezte meg , mert mindennek örültök. Itt egy kis szösszenetet írtál, egy példát, de anyósod azt mondta "mindennek". Gondolom oka van ennek.

És az jó, hogy felmerül benned a kérdés, mert foglalkoztat és lehet legközelebb orvosnál üvöltés után nem dícséred :)

A többi még most alakítható, még kicsi, mint írtam előző válaszomban is. De azért túlzásokba nem kell esni. Nyilván első gyerek, szerintem ott mindenki beleesik ilyenbe. Harmadiknál kb fel se tűnik, hogy megtanult járni :) :) Megjegyzem önállóbb és keméynebb is lesz :) :)

Szóval ésszel ennyi. Arany középút. De sztem ember nincs aki új dolgot ekkora kicsinél ne dícsérne. :)

Túl lehet dicsérni, de azért ha csak ennyi volt, ez még nem az. A szülőkben benne van a kettősség, hogy az ő gyerekük a legszebb és legyesebb és ez így van jól, hisz egészséges az elfogadás és a szeretet mindent megszépít, de azért néha két lépés távolságból, kicsit mások szemével is érdemes megnézni a gyerekünk (pont ezért érdekli ez a fórum is az anyukákat). Vannak teljesítmények, amik elsőre ugye nagy dolgok, de pár nap, hét múlva már nem tapsolja meg ugyanazért az ember a gyerekét, hiszen jöhet a következő kihívás.

A dokinál gondolom, te is, sőt a doki is stresszelt és rossz szóval vigasztaltad utána - ennyi, szerintem ezt kár felfújni. A formabedobónál meg így nem lehet megítélni, hogy anyósod találja vetélytársnak anyádat, vagy anyád tényleg túllihegte az örömködést.

Túldicsérésnél pedig (és szerintem az nem az, amikor nem fegyelmezik vagy elkényeztetik a gyereket) én inkább azt tapasztalatom, hogy amolyan frázis lesz már, amit a szülő mond, a gyerek nagyobbként már tuti nem veszi komolyan, ha látja, hogy nem jó mondjuk a rajza, de anyuka mégis elolvad tőle vagy rá se nézve odaveti, hogy "perszejajdeszép", az nem hiteles és gyors öngól, mert később nincs hová fokozni.