Normális, hogy most ezen aggódom?

Tervben van a gyermekvállás, de azért még parázok miatta. Mikor már megfogalmazódott bennem a vágy, először azon, hogy elég jól fogom-e csinálni, lesz-e elég türelmem, elég jó anya leszek-e. Szerencsére nagyon jó példa van előttem. Aztán mikor ezen átrágódtam, jött az, hogy lesz-e elég időm, hogy fogok foglalkozni baba mellett a háztartással, férjemmel, stb. Ettől már nem parázok, viszont most elkezdem azon aggódni, hogy mi lesz, ha vészhelyzetben nem tudok helyt állni, például félrenyel, és nem fogok tudni hirtelen jól cselekedni, vagy lázgörcs, stb. Annyi ilyen veszély van, és én fogok felelni érte, nekem kell életben tartani. Vagy észre fogom-e venni, ha netán nem megfelelően fejlődik, a legjobban fogom-e tudni neki nyújtani minden helyzetben Bár még mindig csak azon aggódnék, hogy el lesz-e mosogatva minden nap... Normális vagyok? Más is átment ezeken a szakaszokon? Anyukák, hogy csináljátok?