Neveli az én gyerekemet, de közöset nem akarok. Miért nem ért meg?
Nem fogok kamuzni, meg szépíteni. A 9 éves fiam attól a férfitől van, akit jobban szerettem, mint eddig bárkit. Nem akartuk, hogy így alakuljon, de végül csak így lett, szakítottunk.
A férjem 1 éves korától neveli a fiamat. Nagyon jó a kapcsolatuk, a fiam tud róla, hogy nem az apja, de úgy szereti és én is így neveltem, apának szólítja. A férjemnek is megmondtam, hogyha bármikor úgy alakulna, hogy mi elválunk, vele bármikor találkozhat, mert nagyon jó apja.
Viszont én nem szeretnék vele közös gyereket, ő pedig igen. Valahol megértem. Másrészről én nem szeretném. Egyszerűen a gyomrom összeszorul, ha arra gondolok, hogy legyen, annyira a kapcsolatunk nem stabil. (Lehet, hogy ez az én hozzáállásom miatt van.)
Hosszú ideje házasok vagyunk, szerintem alapvetően nem rosszabb a kapcsolatunk, mint a többségé. Nincs állandó vita, meg tudunk beszélni többnyire mindent. De gyereket nem akarok. Már szívesen újra sem kezdeném a babázást, de nem ez a fő probléma, neki fogom erre.
Mit tegyek? Ezért váljunk el? Kezd nagyon bosszantó lenni, és egyre erőszakosabb. Van gyerekünk, ő az apja a fiamnak.
29/N
válasza:
válasza:Nem, néktek nincs gyereketek. Neked van, neki nincs. A te gyereked nem az övé. Kezelheti sajátként, szeretheti sajátként, de nem a sajátja.
A gyerekvállalás nem kompromisszumos kérdés, hanem igen nem döntés. Ha te nem akarsz, akkor leülteted és közlöd vele, hogy enm lesz gyerek. Se most, se jövőre, se 10 év múlva. Nem akarsz, nem vállalsz soha többet másikat. Ha elfogadja, oke, ha nem akkor bízóan válnotok kell.
válasza:Hát, ha a fogadott gyerekhez ennyire normálisan áll, már csak hálából is átgondolhatnád ezt az egészet.
Azért nagyon ritka mikor pasas, teljes mértékben elfogadja a régi pasas gyerekét.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:2. Válaszát idézné szóról szóra az enyém.
Fordított helyzeten elgondolkodtál picit egyszer is?
válasza:Egyedülálló anyaként írom, hogy nagyon borzasztó, amit azzal az emberrel teszel.
Vele vagy, pedig mást jobban szerettél, ezzel tisztában vagy, mégis a kényelmet választod ahelyett, hogy összeszednéd magad egyedül.
Nekem 10 éve nincs senkim, mert azóta nem szerettem senkit, és olyat, akit nem szeretek nem engedek a gyerekem közelébe.
Te így akarsz meghalni? Lagymatag kapcsolatban? Vagy elvegetálsz vele, amíg úgy látod, hogy a gyerekednek szüksége van egy apára? Vagy nagyon buta vagy, vagy számító, a gyerekednek az sem tesz jót, ha hamis kapcsolatot lát..
Ejtsd a pasit, abban az egyben igazad van, hogy jótettekért nem jár szerelem, akármilyen segítőkész, intelligens, jószívű is az a pasi, nem hibáztathat senki, mert nem szereted. Te megbecsülöd. Jótettekért csak ez jár, nincs olyan, hogy jófej vagyok és majd belémszeretnek, ugyanis az érzelmek nem tudatosan alakulnak ki.
Ezt kéne magadban, a férjedben is tudatosítani.. elengedni, hadd legyen családja, de az őszinteség a minimum.
Hiába erőltetik, hogy a vér nem számít, igenis rengeteget dob, egy hatalmas kötelék ha a saját vagy a szeretteid vonásait látod a gyerekeden..Gondolom te is tudod, érzed, ezért is emelted ki, hogy a gyereked olyan apától van, akibe szerelmes voltál, olyantól meg nem akarsz, akivel elvegetálsz
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!