A gyerek értelmet ad? Hogyan alakult volna az életed, ha nem lettél volna anya?

Imádom a munkám. Ha nem születtek volna meg a gyerekeim (három Csodám van), most vszleg valami közép- vagy felsővezetői székben ülnék. Nagyon jó visszajelzéseim voltak. De úgy érzem, ami késik, nem múlik, szerintem teremnek számomra még babérok a munkában ezután is.

Ha nem lennének gyerekeim, egy sikeres, de rendkívül magányos, állandó hiányérzettel küzdő ember lennék. Arról nem is beszélve, hogy önmagamtól vszleg nem indultam volna el az önismeret rögös útján. A gyerekeimért megtettem, a legelső gyermekem 10 hónapos korában döbbentem rá, mennyire nem ismerem önmagam, mennyit kell változnom ahhoz, hogy jó anyukája legyek a kisfiamnak, majd a többi gyerekemnek.

Kérdező, ez a feltevés, hogy akinek gyereke van annak csak ez a célja vs. akinek nincs gyereke vagy "lepasszolja" annak más céljai is vannak, egyszerűen butaság.

Mintha azt feltételeznéd, hogy valaki nem tud egyszerre lélegezni, enni, sétálni és zenét hallgatni.

Mindenkinek rengeteg célja van EGYSZERRE. Aztán ezek között csinálnak sorrendet, időben megosztást vagy hagynak el belőle és keresnek újakat.

Én magam mindig tudtam hogy anya leszek, ha nem tudok magam szülni, akkor örökbefogadással. De ettől még éppen így tudtam, hogy tanulni fogok, hogy a szakmámban szeretnék dolgozni, és ezt is hetedikes korom óta.

A gyermekvállalás és nevelés csak egy része az életnek. Csodálatos és fontos része, de 20 évnél többet nem foglal le. Szerencsés vagyok mert megtehettem, hogy 10 évig csak a gyerekeimmel legyek, de már általános felső tagozatától kevesebb időt igényeltek tőlem és bőven maradt újra lehetőségem, időm a munkámra, hogy újra tanulhassak. Most amikor már a legkisebb is 16 éves, már önjáróak némi segítséggel.

Soha nem volt egyetlen célom az hogy gyerekeim legyenek, pedig én tényleg velük voltam mindig és nem passzoltam le őket. Ahogy vannak barátaim akikre te meg azt mondanád hogy "lepasszolja" a gyerekeit - miközben semmivel sem tartják kevésbé fontosaknak őket, mint én. Ez nem ettől függ.

Senkinek nem kell akarata ellenére tennie - ez a jó a mai életben. Az a nő, aki szeretne gyermeket és vele szeretne maradni hosszú ideig, az is megteheti ezt, meg az a nő is boldog lehet, aki nem igazán akar pepecselni a gyerekkel, napközben vele lenni a kollégái helyett, hanem szívesebben bízná gondozóra, baby sitter-re, viszi bölcsődébe, óvodába. Az egészséges párkapcsolat része az is hogy időnként gyerekek nélkül legyenek.

A végletek soha nem jók. Ahogyan mindig az a rossz amit nem szívesen tesz az ember. Ha szeretne máshol, másokkal többet lenni az anya, akkor legyen. Csak azt az időt töltse el értékesen a gyerekeivel, amit együtt vannak. Mindenkinek jobb, mintha valamiféle elvárás miatt lenne csak ott. Ahogyan nekem meg hiába ajánlgatták, hogy ezt is meg azt is majd helyettem megcsinálják, nem akartam, mert én szerettem volna velük lenni.

Aki állandóan a gyerekével van, nem kell hogy fáradt és leharcolt legyen, ahogy attól, mert valaki kifelé fényesnek mutatja magát és mindenféle mással van elfoglalva a gyerekei helyett, még egyáltalán nem biztos hogy nem sokkal fáradtabb, nem érzi magát rosszabbul, mint ahogy látszik.

Szerintem ahány "típusú" nő és ahány élet, annyi válasz erre a kérdésre.

Én nem vagyok az a klasszikus háziasszony és tyúkanyó típus. Született egy nehéz, problémás SNI gyerekem, aki mellől nem tudtam visszatérni munkába, itthon ragadtam, és annyiból áll az életem, hogy őt hozom-viszem mindenfelé, illetve folyamatosan tájékozódom, keresem a lehetőségeket, szervezem, intézem, amit kell. Hát ez így nagyon rossz. Fiatal nő létemre egyedülálló is vagyok, esélyem sincs párt találni. Szóval teljesen kilátástalan és értelmetlen lett az életem.

Ugyanakkor én nem vagyok olyan jó képességű. Csak arra az egyszerű adminisztratív munkára vagyok alkalmas, amit előtte végeztem, szóval ha nem lett volna gyerekem, talán egész életemben azt csináltam volna. Mondjuk szerettem, nem arról van szó, csak azért írom, hogy egyébként gyerek nélkül sem lett volna akkora karrierem meg különösebb céljaim. És az is lehet, hogy ugyanígy szenvednék a "szingliségtől", mert az az igazság, hogy már előtte sem kapkodtak értem a férfiak, hiába voltam fiatalabb, teltek emberek között a napjaim, jöhettem-mehettem szabadon.

Szóval én nagyon rosszul érzem magam, sz*r az életem, de lehet, gyerek nélkül sem lenne különb, csak másképp sz*r.