Más is így van vele?

8 hónapos és mászik, lépeget bútorok és fal mellett. Én nem parázom túl. Nyilván figyelek hogy merre megy mit csinál, de nem bújok a seggébe. Néha elesik. Puff neki. Semmi baja nem lesz.

Sőt már pakol is mindenhonnan. Kinyitja a szekrényt. Volt hogy odacsípte az ujját. Felvettem, megvigasztaltam aztán ment is tovább

Mindenki így van vele, hidd el, csak van aki könnyebben elfogadja hogy nem tudja mindig mindentől megvédeni és van aki nehezebben.

Az első gyerekünk hasonló volt mint amit most leírtál (a másik kettő is utána) és fontolgattuk hogy valahonnan szerzünk valami védősisakot neki.

Aztán rájöttünk, hogy a kicsinek kell megtanulnia, hogy vigyázzon magára, ehhez meg kell hogy érezze a fájdalmat, az ütődést ha nekiveri valaminek a fejét. Mert ha egy védősisakban megszokja hogy nem fáj, nem esik baja, akkor olyankor sem vigyáz magára ha már nem lesz rajta a sisak, és akkor súlyos sérülése lesz.

Tedd meg azt amit tehetsz és bízz benne hogy ez elég lesz. Ahová gondolod tegyél élvédőket, szivacsokat, zárat, rögzítsd a fiókos vagy polcos bútorokat, hogy ha felmászik rá akkor ne dőljenek rá, tegyél biztonsági zárat az ablakokra és ennyi.

A nagyobbik gyereked is megtanulta hogy vigyázzon magára, a kicsi is meg fogja.

Mikor felállt akkor sokat esett. Kicsit is nagyot is. Akkor a seggébe voltam. Aztán rájöm, hogy nem lehetek mindig mellette. Mostmár ha esik se szaladok azonnal csak ha sír mert akkor tényleg megijed vagy jobban megüti. De olyankor sincs nagyobb baj mint eg piros folt.

Ettől függetlenül figyelek rá és ha úgy látom, veszélyes helyen van, elveszem, vagy oda megyek, hogy azonnal reagálhassak ha rosszul mozdul.

Az enyém is 11 hónapos, 2 hete már önállóan is jár.

Engem nem készít ki, én nem figyelem egész nap. A lakás 99%-ban gyerekbiztos. Sarokvédők, magasabbra pakolt polcok, konnektorok bedugva. Nagyon kevés olyan hely van, ahol baja lehetne vagy olyat csinálna, amit nem szabad (pl szemetesbe turkálni), ha olyan helyre megy, figyelek rá, elhozom stb. De amúgy csak fél szemem van rajta, amikor ügyködik.

Elesik? Na és? Ebből tanulja meg, hogyan járjon, hogyan tartsa meg az egyensúlyát stb. Beveri a fejét? Ölelés, puszi, vigasztalás és megy tovább. Persze, vannak balesetek, bibik, de semmi komoly nem történhet. A kicsikre pedig szükség van! Nem lehet és nem is jó mindentől megóvni a gyereket.

Annak is megvan a haszna, ha fejre bukik. Persze, rossz. Meg fáj neki, meg sír. De ebből tanulja meg, hogy az adott mozdulat nem hasznos, nem működik, mert fáj és mással kell próbálkozni, ha el akar jutni valahova.

Igaz már 14hós a fiam, 1éves kora óta biztosan jár.

Én annó azt csináltam, hogy ahova nem mehet ott becsuktam az ajtót, ahol játszhatott ott meg vettem ilyen sarokvédőt, vagy kipárnáztam, szivacsoztam, ahol veszélyesebb volt és ennyi. Egyedül mászhatott, majd sétálhatott a lakásban. Elesni ígyis úgyis fog, de tanul belőle. Ha mindig fognám a kezét, nem tanulná meg (véleményem szerint). Én nem aggódtam túl sosem, pedig első baba. Nem merültem ki emiatt. Ellenben férjem, na ő ez a parázós típus, a mai napig ha ő figyel rá, ott sétál mellette, és a kezét fogja, el ne essen. Ő kb 1 óra alatt képes kikészülni, elfáradni ebben 😅