Szülők, nektek rosszul esett volna, ha anyósék az első unokánál sírnak örömükben, a másodiknál (a tiednél) már nem?

Szia, ez náljnk is így volt.

A nővéreméknél mkkor jött a baba elsírták magukat, napokig másról sem szólt a beszélgetés...

Jó pár évvel kesobb bejelentették mi is a férjemmel, hogy jön a baba...

Hát nem csak örömkönnyek nem voltak, de olyan oldalról jövő "gratulálok" is csak illemből (mondjuk sokkal többet kaptunk a párom szüleitől, ők odáig meg vissza voltak)

Nekem is nagyon rosszul esett. És bevallom elmentem a mosdóba sírni, persze a férjem mikor utánam jött illedelmesen elköszöntünk és haha jöttünk...

Anyukámnak nem esett le miért, a mai napig nem értette miért kellett ezen felhúznom magam

Nálunk még csak egy unokája van a szüleimnek: az én gyerekem. De nagyon meglepődnék, ha a tesóim gyerekeinek kevésbé örülnének.

Elhiszem, hogy rosszul esett, sajnálom, hogy így jártál. :(

Természetes, hogy érzékenyen érint.. Én átérzem, mert Nálunk ugyanez volt. Napokig az járt a fejemben, hogy miért nem tudtak igazán velünk örülni. Egyáltalán nem láttam rajtuk azt a felhőtlen boldogságot mint mikor a sógornőmék közölték velük a nagy hírt. Aztán ahogy teltek a hetek egyre nagyobb érdeklődést mutattak és ők már akkor elkezdtek baba holmikat beszerezni mikor még nekem eszemben sem volt. 🙂 De valahogy még akkor sem azt láttam rajtuk, mint az első unoka érkezése előtt. De megnyugtattam magam, hogy hát persze hogy ez már nem olyan mint az elsőt várni, de attól még várják és boldogok hisz csak az unokájuk.

Na de miután megszületett, teljesen megváltoztak. Olyan szinten ragaszkodnak hozzá és imádják Őt, hogy néha már soknak érzem. 😄 Ugyanúgy szeretik és kényeztetik mint a másik unokát.. Sőt, még talán jobban, hiszen ő a kisebb. 🙂

Fura kérdés, de a tesó, akinél sírtak ő a lányuk?

Szerintem örülnek az unójának, de nyilván más, ha a saját lányod terhes.

Meg ugye az az első unoka. Én is másképpen éltem meg az első és a második terhességemet vagy a szülésemet. Pedig mind a két gyerekem imádom és mind a kettőért az életemet adnám, tehát anyai szeretetben nincs különbség.

De amíg az első baba minden mozdulata egy csoda volt és ujjongunk, hogy már meg tud fordulni, addig a másoknál már nem volt akkora szenzáció, de nyilván örültünk neki és ujjongtunk és kameráztunk meg fényképeztünk. De őszintén bevallom van különbség.

Mikor 2 év sikertelenség után bejelentettük, hogy végre sikerült teherbe esnem akkor is csak azt kaptam amit addig :minek kell gyerek. Minek szülők? Anyám- ha ő tehetné nem szülne pláne 2 nem.(én vagyok a 2.)

2 gyermekünknél : nem vagyok normális.. Minek kell még egy gyerek?!

3.baba - itt tartunk most - első reakció anyámtól : hallani sem akar róla. Nem érdekli.

Hát ennyit erről.