Hogy fogadtátok el, ha a ti babátokat nem várták annyira a nagyszülők, mint az első unokát?

Én ezt érzem a férjem szülei részéről (saját családommal nem tartom a kapcsolatot).

Idén született meg az első unokájuk a férjem testvérééknél. Borzasztóan örültek, mikor kiderült, folyton a baba volt a téma, mindenki rájuk figyelt és velük foglalkozott, alig várták, hogy megszülessen a kicsi és azóta is állandóan járnak látogatni, mutogatják, büszkélkednek vele, imádják.

Persze, megértem ezt, nagy dolog az ember életében, ha unokája lesz.

Csak közben mi is bejelentettük, hogy jön a baba és valahogy nem látunk akkora izgalmat, érdeklődést, várakozást. Örülnek nyilván, de nincs feleakkora felhajtás sem, valahogy mindig a màr megszületett kicsi a téma továbbra is, hogy milyen aranyos és ennivaló minden, amit csinál.

Oké, az eszemmel megértem, hogy az első unoka viszi a pálmát a nagyszülőknél, hiszen nagy újdonság ez számukra, de a szívünknek azért rosszul esik. Mintha a mi babánkat már most kevésbé szeretnék, kevésbé várnák és félek, hogy ha megszületik, ugyanez lesz :/

Őszinte leszek, ez ilyen állandó fusztráció, mikor talákozunk és nem tudom, hogy lehetne túllendülni rajta, ha egyszer rosszul esik.