Azok az anyukák, akik nem anyatejjel táplálják a babájukat, ők "komfortszopizni" sem hagyják őt?

Én igény szerint szoptattam a gyerekeimet, de a környezetemben az a halisten kevés anyuka, aki tápozta, valójában nem is akart szoptatni. Még egyszer a kórhazban lattam egy próbálkozó anyukat, aki sehogy sem tudta mellre tenni. Azonban ő akarta és segítséget kért, és 1 hét múlva rutinosan szoptatott. Igazából én az első gyerek születésénél megijedtem, hogy nem tudom majd szoptatni, de é ne is olvasgattam, próbálkoztam és tényleg belejöttem. Masik kórhazas emlék: szobatársamnak mondta a csecsemős nővér- Tegye mellre a babát!" Erre a szobatars: " De miért? Nincs is tejem"....na szerinted az komfortszotatja a babáját?

Azon édesanyák 90%-a aki nem szoptat, nem azért nem szoptat mert nem akar, hanem mert nem tud, nem sikerül. Ez nem úgy működik, hogy tápszert adok neki, aztán hagyom komfortfort szopizni és ez így ragyogóan működik. A kisfiamnak fejtem a tejet, mert nem fogadta el a mellemet, nem tudta rendesen bekapni, szívni, üvöltött. Hiába akartam voltam mellre tenni, esély sem volt rá. Szerintem ahol megy a komfortszopi, ott megy rendesen a szoptatás is.

Én anyum is főleg tápszerezett minket, mert nagyon kevés teje volt. Attól konkrétan éhen is haltunk volna. És semmi bajunk nem lett a tápszertől, szépen felnőttünk, erősek, egészségesek lettünk. Ja, és nagyjából 5-6 hónapos korban le is szoktunk a ciciről + tápszerről, mert már rendes kajákat ettünk.

Jöhet a lepontozás, de én a szoptatott gyerekeimet sem komfortszopiztattam sosem. Eleinte nyilván eleve hosszúra nyúlt 1-1 szoptatás, de sosem a mellemmel vígasztaltam őket és mindkettő megtanult a mellem nélkül megnyugodni, egyéb módzserekkel, természetesen egyiküket sem hagtyam semmilyen gonddal, diszkomfortérzettel, fájdalommal magára. A nagyobbik a kórházi napok alatt gyakorlatilag ki sem köpte a mellemet, mire hazaértem vele, úgy szét volt ázva, repedve, hogy fél percig nem érdekelt, hogy majd megedződik, meg belejövök, kizárólag etetésnél kapta utána meg, akkor persze nyilván, mikor jelezte, igény szerint, de mondjuk ha 20 perce fejezte be, nem tettem a szájába újra az első nyekkre. Ő később cumizott amúgy. A kisebbikemnek meg egyszerűen sosem volt igénye erre, ha befejezte elfordította a fejét, ahogy akkor is, ha olyankor próbáltam szoptatni, amikor még nem volt éhes,(csak én azt hittem). Nincs két egyforma gyerek. Engem nem érdekel ki mit gondol, felismertem a saját határaim, tudom, hogy lábon hordtam volna ki egy agyvérzést minimum, ha a gyerekem napi 24 órából 12-t (vagy még többet) csak mellen lenne el, ha vadidegenek szerint ettől "szaranya" vagyok/ voltam, hát isten neki fakereszt, az az ő bajuk. Mindezidáig nem látom rajtuk mentális retardáció jeleit, sem kötődésbeli gondjaik nincsenek, pedig már a kicsi is 12 éves. Mindenki tegyen belátása szerint és úgy, ahogy az mindkettőjüknek megfelel, ami az egyik babánál beváik, az a másiknál már nem biztos, hogy fog.

te jó ég, hogy senki se bír a kérdésre válaszolni, pedig megmondta a kérdező hogy nem a szoptatok/nem szoptatok témakör érdekli, hanem hogy aki nem szoptat, az mellre teszi-e a gyereket komfortszopira. talán még a kettes rendesen válaszolt, de amúgy megint ki fog törni a cicaharc, hogy "akinemszoptatrohadjonmeg"

Hu, már a gondolat is furcsa amit felvetettel - legalábbis nekem. Nekem az első babám anyatejes volt a masodik hamar tapszeres lett és miután nem volt tejem teljesen természetellenes nem éreztem volna mellre tenni.

Tápszeres az 1 hónapos babám, nem komfortszopiztatom, cumit kap és természetesen felveszem, dajkálom. Egyébként ha szoptatnék sem hagynám cuminak használni a mellem, szerintem a mell nem erre való szoptatás esetén sem. Egy babát sokféleképpen meg lehet nyugtatni, nem ördöngősség.

Első perctől tápszeres volt a lányom, nem komfortszoptattam, de akkor se hagytam volna cuminak használni a mellem, ha szoptattam volna.

Ha valaki nem szoptat rendesen, annak elapad a teje, nem marad komfortszoptatáshoz sem egy idő után. De lehet tévedek, javítsatok.