Más sem érzi ezeket?

Én is így vagyok vele. Imádom a gyerekem, oda nem adnám de nem érzem ezeket a rózsaszín dolgokat amiket sokszor olvasni lehet.

Nem ő adott értelmet az életemnek és nem is tekintem szerelmemnek, mint ahogy sokan mondják.

Egyetértek. Imádom, De néha nekem is hiányzik a gyerek nélküli élet. Persze nem szomorkodok miatta ☺️

Én inkább úgy fogalmaznék, hogy ő a hab a tortán! ☺️

2. Válaszoló: a szerelmem még mindig a férjem 😅

Detto. Időnként én is nosztalgiázom és hiányzik a spontaneitás.

De az tény, hogy miatta tényleg érdemes tervezgetni, célokat kitűzni. Ez korábban nem mindig volt jellemző rám.

Sztem ha valaki életének a gyerek ad egyedül értelmet, az menjen pszichológushoz, mert irtózatosan fog szenvedni, amikor a gyereknek pár éven belül már nem ő lesz az egyetlen fontos ember az életében, arról nem is beszélve, amikor majd elköltözik otthonról.

Sztem baromira unfair egy gyerekre terhelni, hogy értelmet adjon az életemnek. Az az én feladatom.

Én is imádom a kislányomat, de nem a "szerelmem"

Nem ajnározom, és nem is akarom "gyerekistennek" nevelni mint az mostanában divat.

Mielőtt ő megszületett, a párommal mindig mentünk valamerre, kirándulni, utazni. Tök jó volt.

Nekem is hiányzik néha a szabadság,hogy elmehessek bárhová ahová akarok.

Ez teljesen normális.