Hogyan tudom elerni, hogy ne gondoljak erre?

Nekem is ugyanez volt :D meg sírtam is. Be vagy szukulve a babára, ez mindig azt jelenti hogy kell valami mást is csinálni - könyv, sorozat, torna, kirnadulas. Akármi.

Nagyon kicsi eséllyel lesz bármi baja :)

3-as vagyok

Én is azt hittem hogy nem kicsi az esélye, néztem sírva a kis babamat és facsarodott a szivem mert az járt a fejemben hogy sosem nyílik ki az értelme, és nem fogja majd fel a világot. mindezt azért mert 3 hónaposan csak keveset mozgatta a lábát mikozben pelenkáztam, meg szerintem keveset nézett rám, etetés közben konkrétan soha. Meg nagyon kevés hangot adott ki.

Néztem youtubeon pl mit tud a 3 hónapos baba, 4 hónapos baba... És mindig úgy tűnt, hogy azok sokkal jobban "nyitnak" már kifelé.

Én először akkor nyugodtan meg mikor 6 hónaposan végre atfordult, és utána rohamosan látványosan megnyílt. Aztan egyre kevesebb rendellenességet fedeztem fel rajta :D

Szerintem nagyon torz képet festenek a neten az ilyen " mit tud a X hónapos baba" oldalak.

Persze figyelni kell de nem szabad beleorulni. Tudom mindig azt gondoltam én is h könnyű azoknak akik már tudjak, mert már nagyobb a gyerekük.

Kedves kérdező.

Tudom, hogy ez nagyon nehéz most neked.

Szerintem minden édesanya átélt hasonló szorongásokat.

Két felnőtt gyerekem van,de emlékszem majdnem becsavarodtam a sok felesleges aggódásba.

A legjobb amit mondhatok,ne hasonlísd a babáda másokéhoz.

Lehet, hogy valamiben gyorsabban fog fejlődni,vagy éppen lassabban.

Meglátod minden nap meglep valami új dologgal.🙂

Kívánom legyen benne sok örömöd.

Szia Kérdező!

Én megértelek. Az én fiamnál csecsemő kora óta voltak aggasztó tünetek. Kb 1 éves korában pár hétig a korai fejlesztőben jártunk több gyerekkel, ahol az egyik terapeutának minden alkalommal erről siránkoztam, hogy a fiam nem "beszél", nem gagyog, nem mutat meg nekem semmit, hogy fél a gyerekektől, hogy csendes, fél a zenétől, az új helyzetektől stb. MI VAN HA AUTISTA??? Először nyugtatgatott, hogy már megismerte kissé a fiam, és 30 éves rutinja alapján nem lesz autista a gyerek, de azért számba vettük a lehetőségeket, a pro-kontra érveket, hogy lássam, akkor sincs vége a világnak, ha esetleg mégis.

A harmadik alkalommal megint rákezdtem, de megunta kissé a terapeuta, és kedvesem-hatarozottan rám reccsent: "És akkor mi lenne? Ha az, akkor az! Akkor is a te fiad marad!"

Hirtelen elszégyelltem magam. Ha autista, akkor is az én gyerekem marad, és akkor is megteszek érte mindent, amit csak bírok. Nem mondta ki, de gyakorlatilag egy kis önfegyelemre intett.

Nyilván a terapeuta egész nap 100 valóban nehéz, súlyos problémát lát, rendkívüli sorsokat, épp ezért annak kezelte a hisztimet, ami volt: hisztinek.

Én nem azt mondom, hogy a félelmed alaptalan hiszti, csak leírtam a saját történetemet, hogy lásd, nem vagy egyedül- teljesen be lehet csavarodni erre, főleg ha van-1-2 tünetnek látszó jellemző, na akkor aztán pláne. Ha pedig az ember eljut arra a szintre, mint én, hogy FOLYTON ettől retteg és rettegve analizálja a saját gyerekét, szinte problémát AKAR találni, na az gáz.

Meg aztán, ha nem is lesz éppen autista, ezerféle más gond, baj jelentkezhet az életében, súlyosabbak, kevésbé súlyosak...

Nem hiszek abnan, hogy ha erre gondolsz, "bevonzod", viszont hiszek abban, hogy rettegve nem lehet élni. Fel a fejjel, örülj a gyereknek :) Sportolj valamit, az sokat segít.

ui. Amúgy a terapeutának igaza lett, mem lett autista a fiam.