Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Éreztetek így a babátok...

Éreztetek így a babátok iránt? Mikor múlik el ez a félelem?

Figyelt kérdés

Ma néztem a kislányom (5 hónapos), ahogy vígan játszadozott, tolta a csörgőt a kis szájába és olyan kis komoly arccal vizsgálgatta meg úgy örült neki, amikor messzebb rakva elérte... Hogy így felmerült bennem, hogy én nem szeretném, ha felnőne. Mármint nyilván nem szeretném, ha bármi baja történne, de olyan tökéletes most, olyan egyszerű boldoggá tenni, a problémái, nehézségei neki ugyan hatalmas dolgok, de annyira kézenfekvő a segítség is. Amikor nagyobb lesz, majd össze fog veszni a legjobb barátnőjével, majd egyszer biztos lesz szerelmes is és össze fogják törni a szívét, tuti csomó nehézsége lesz az életben és egyre nehezebben fogja azt az igazán minden porcikáját átjáró boldogságot érezni, mint most. Most csak rámosolygok, és már nevet is, megcsikizem és kacag, olyan könnyű most boldognak tartani. És felmerült bennem a félelem, hogy ez meg fog változni és én nem akarom, hogy bármi rossz dolog érje, amitől szomorú lesz, én azt szeretném, ha örökké ilyen pici cuki lenne, akinek az a boldogság, ha velünk lehet és akinek ilyen érdekes egy pöttyös csörgő.

Komolyan elsírtam magam ezen az érzésen. Más is van/volt így? Bűntudatom van, hogy nem akarom, hogy változzon és felnőjjön, ez tiszta beteges. Később jobb lesz? El lehet ezt fogadni, hogy aki ma ilyen tünemény baba, az maholnap már külön költözik és önálló, felnőtt élete lesz, amibe csak mérsékelten avat be? Most lehet, hogy csak a hormonok szórakoznak velem még mindig, de jó lenne tudni, hogy megbuggyanok, túlságosan ragaszkodó vagyok, vagy ez normális és elmúlik...


jan. 4. 19:21
1 2
 1/14 anonim ***** válasza:
100%

Teljesen normális, amit érzel, én is így vagyok a gyerekemmel. Én már azért is sajnálom szegényt, amikor hiába erőlködik, nem tudja beletenni a túl nagy kockát a kis lyukba, és kudarcként éli meg, hogy elrontotta, és szinte látom az arcán, hogy úgy érzi, ő az, aki nem jól csinál valamit. Persze ehhez hozzátartozik az is, hogy kellenek neki ezek az apró csalódások, hogy nem minden úgy van, ahogyan ő szeretné, hogy neki kell a világhoz alkalmazkodni és nem a világnak neki.

Igen, valahol szeretném, hogy ne nőjön fel, mert ebben a világban nagyon szívás felnőttként az élet. De ezért vagyunk mi, anyák, hogy megkönnyítsük nekik a kudarcaikat, a félelmeiket, és valamennyire próbáljuk kipárnázni az akadályokat úgy, hogy közben összetörik értük a szívünk és ők meg háttérbe szorítanak minket az aktuális pasiért/csajért, játékért, karrierért. Vagy épp a leendő unokáinkért...

Én amikor anya akartam lenni, ezt tudtam, hogy így lesz, valahogy éreztem, hogy ennek ellenére mégis akarom. És én is szoktam bőgni ezen.

Szóval nem érzel egyedül :D

jan. 4. 19:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/14 anonim ***** válasza:
35%

nézd pont ehhez kapcsolódó videót nézek: https://www.youtube.com/watch?v=5cKbPAYr-7I&list=TLPQMDQwMTI..

röviden: ne érezz így, a gyereked fogja megszívni

jan. 4. 19:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/14 anonim ***** válasza:
100%
Teljesen normális, amit érzel, én is gyakran érzek így. Próbálom ilyenkor azt mondani magamnak, hogy az én dolgom az, hogy felvértezzem őt a lehető legjobban ezek ellen, hogy higgyen benne, hogy a világ alapvetően egy jó hely, és nem mindenki szemét, de tudjon kiállni magáért. Ez a legtöbb, amit tehetek, és neki az nem lenne jó, ha örökké baba lenne, hiába lenne ez nekem kényelmes. És nem spórolható meg a fájdalom, a csalódás, de egy erős lélek csak tanulhat belőle. Ilyesmikkel szoktam vigasztalni magam. De amúgy rohadt nehéz lesz...
jan. 4. 20:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/14 A kérdező kommentje:

#2 nem akarom magamhoz láncolni, nyilván azt szeretném, ha önálló, kompetens, sikeres, szuverén felnőtté válna, ha már muszáj egyszer felnőnie :D De annyira jó lenne, ha örökké ilyen kis tündér maradna, akinek egy kis ringatás és pár puszi az orra hegyére már meg is oldja a problémáit.


#1 köszönöm, őszintén jó érzés, hogy nem vagyok ezzel egyedül :)

jan. 4. 20:02
 5/14 A kérdező kommentje:
#3 igen, amúgy az egy jó gondolatmenet, hogy neki nem (feltétlenül) az a jó, ami nekünk, anyáknak, és nyilván neki akarunk jót, szóval ezt kell szem előtt tartani. Ez jó megközelítés, köszönöm!
jan. 4. 20:04
 6/14 anonim ***** válasza:
100%
Persze, én is szoktam így érezni. Egy éves, még mindig naponta rádöbbenek hogy mekkora csoda ő.
jan. 4. 20:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/14 anonim ***** válasza:
100%
Ahogy nőni fog a gyereked, mindig máshogy fogsz hozzáállni. Igen, mindig szeretni fogod, és mindig aggódni fogsz érte, de ahogy nő, más is tud majd neki olyan felhőtlen örömet okozni, mint a csörgő, és persze, csalódni fog, de emlékezz vissza, hogy a te életedben is NAGYON fontosak voltak a csalódások, hibák, attól lettél olyan, amilyen. És attól még, hogy nem leszel 24/7 vele, tudtok olyan kapcsolatban maradni, hogy mindent megoszt majd veled, csak olyan anyukának kell lenni. Olyannak, akivel MINDENT megbeszélhet. Azt, hogy csomó van a mellében, azt, hogy hogyan védekezzen, és azt is, hogy kipróbálta a cigit, de megbánta. Legyél olyan anya, aki nem cikizi ki, ha olyat mondd, vagy csinál, és mindig tudasd vele, szavakkal vagy tettekkel, hogy önzetlenül szereted. Én így tervezem, mert az én anyám is ilyen.
jan. 4. 20:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/14 anonim ***** válasza:
100%
6-os vagyok, és igen, én is gyakran mondogattam legjobb barátnőmnek pl hogy nem szeretném ha megtapasztalná a kicsi a világ rossz dolgait, meg hogy elrontsák azt a kis ártatlan lelkét, de tudom hogy ez az élet rendje, és annak is meglesz a szépsége amikor a 30 éves nagyfiammal fogok sztorizgatni :)
jan. 4. 20:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/14 anonim ***** válasza:
100%
Teljesen ugyan igy erzeknes meg az irasodat is megkonnyeztem 🥺 + ba en meg akkor is sajnalom ha egyedul hagyom nezelodni (pedig jol el van akar egy orat is) de nem zavarom mert tudom hogy igy fejlodik. Nekem 4 honapos de mar most erzem hogy rohan az ido :(
jan. 4. 20:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/14 anonim ***** válasza:
56%

Az értelmi fogyatékosok ilyenek. Ahol laktunk a szomszédban lakott egy család. A kisebbik lányuknál 1 éves kora körül vették észre, hogy baj van a fejlődésével. Ott megrekedt. Ma már 15 éves és sajnos az állapota nem változott. Amiket leírsz, ugyanazokkal lehet boldoggá tenni. Nem jó állapot. De gondolom ezt te is tudod. Ne akard hogy kicsi maradjon... Sok szülő (főleg anya) beleesik abba a hibába, hogy nem szeretnék, hogy felnőjjön a pici babájuk, így nagyobbként is "babaként kezelik", amivel nagyban hátráltatják az önállósodást illetve az egészséges önbecsülés kifejlődését, az érzést, hogy én is meg tudom csinálni, kompetens vagyok.


Amit te érzel, még normális, de ne engedd, hogy elragadjon.

jan. 4. 21:28
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2021, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!