A kisbabák hogy értik meg azt a nyelvet amibe születnek ilyen gyorsan?

Ez egy tök érdekes terület a fejlődéspszichológián belül. Annyi biztos, hogy veleszületett idegrendszeri mechanizmusok miatt, tehát ez egy genetikailag kódolt dolog. Születéskor még minden gyerek képes arra, hogy a világ valamennyi beszédhangját elkülönítse a hallása, aztán ahogy nőddögél, ez lassan leszűkül az anyanyelvi és ahhoz közel álló hangokra. Mivel csak ezeket hallja, az agyban csak az ezeket feldolgozó idegpályák aktívak, a nem aktívak pedig elsorvadnak, vagy átalakulnak. Vannak részelméletek arra, hogy a babák hogyan értik meg egy-egy szó jelentését, miközben egy szónak sok jelentése van, és ugyanarra a dologra több szót is tudunk használni, ez a Qinne-paradoxon. Ha például átmegy Cirmi macska az udvaron, a felnőttek általában úgy hívják fel erre a baba figyelmét, hogy rámutatnak a macsekra, ezzel a baba figyelmét is oda irányítják (ez az ún. közös figyelmi helyzet), és azt mondják, nézd, cica. Szóval nem túl tág (pl. állat, emlős), sem túl szűk (Cirmi) kategóriát használnak rá. De azt, hogy a baba hogyan képes megérteni, hogy nem minden szőrös négylábú cica, és hogy nem minden cica Cirmi, az még nincs pontosan felderítve.

Az érzelmek jelentését, amik ugye elvont fogalmak, úgy tanulja meg a baba, hogy mikor például sír, vagy nevet, a felnőttek fölé hajolnak és ösztönösen tükrözik az arckifejezésükkel, amit a baba átél, és ezt szavakkal is megfogalmazzák. Pl. rámosolyognak a nevető babára, és olyasmiket mondanak, hogy na, milyen jókedvűen ébredtünk, látom, nagyon vidám vagy. Stb. A baba az arckifejezés tükrözésén keresztül érti meg (majd idővel) a saját érzelmeit és másokét is.

De ezeken kívül még rengeteg részterülete van a nyelvelsajátításnak, időbe telik, mire mindegyiket alaposan felderítik és valamilyen idegrendszeri működéshez sikerül kötni. Szóval részeredmények már vannak, de még nagyon sok mindent nem tudnak.

Nem nem latta sajna

Te?