Létezhet olyan baba, aki direkt azért sír, hogy idegesítse a szüleit meg a családját?

Nekik nincsenek még olyan érzelmeik, hogy direkt idegesíteni akarok valakit, úgyhogy nem, nincs ilyen.

A babáknak mindent meg kell tanulni, ami neked alap, még azt is hogyan kell megemészteni a kaját, nemhogy egy ilyen összetett dolog, mint az idegesítés.

Attól függ mennyi idős a gyerek, de rendszerint valami probléma van. Ha pici, (újszülött-4 hónapos kor) akkor hasfájás vagy pl hipoton vagy túl feszes izomzat, ez vezethet egész napos síráshoz, vagyhat emellett figyelemre vagy testközelségre.

Ha nagyobb, lehet idegrendszeri fejletlenség, adhd, de egyszerű hiszti is lehet egész nap.

Direkt ilyet gyerek nem csinál, oka van.

Egy babánál nincs ilyen. De később se nagyon . A gyerek esze még maga körül forog.

Hosszú idő, és sok türelem kell hozzá, hogy a más szempontját is belássa. És majd csak azután jön, hogy alkalmazkodni is tudjon hozzá.

Legvégül az , hogy magától eszébe is jusson a másik ember. Legyünk őszinték, utóbbiba néha még felnőttként is belebukunk, főleg ha nincs konkrét infónk, csak tippelünk.

Ha szerinted nincs oka, az nem jelenti azt, hogy szerinte sincs.

Egy babát már egy ideges, remegő kezű szülő is megordíttat, nem érzi magát biztonságban, és kész az ördögi kör.

A hiszti olyan 3 éves kor körül van, dackorszak egy része. Olvass utána.

Igaza van a másik hozzászólónak, olyan nem létezik hogy egy csecsemő direkt csinálja, neki még az is feladat hogy kakilni megtanuljon. A manipulálás sokkal bonyolultabb a kakilásnál..

Nem ebben kell keresni a megoldást, ha a gyerek egész nap bőg ott más baj van és jelezném nagy baj lehet

Nagyobb gyerek 2-3 akár 4 éves sem idegesítésből hisztizik.

Valami diszkomfortot okoz neki.

Mondjuk egy feszkós nap.

Idegileg kimerült.. stb

Te is feszültebb vagy..csak tudod kezelni,vagy nem😶ha nem tanultad meg..

Körülbelül 2 éves kora körül már tud "hisztizni". Ez csak annyit jelent, hogy ha neki szüksége van anyura, de az épp nem akarja felvenni, akkor elkezd nyűglődni, ordítani, vagy épp sírni, mert tudja, hogy a sírásra mindig odajön valaki. Közvetlen közelemben 3 ilyenkorú gyerek is van, tudnak rafináltak lenni, ha kell nekik valami, de nem "idegesíteni" akarnak.

Az előtte lévő folyton sírás pedig nem hiszti, tehát nem azért van hogy idegeljen, hanem mert nem érzi magát jól, és szüksége van a testmelegre, szívdobogásra, az ismert foltokra/arcokra stb, tehát mint egy magatehetetlen kisbaba, aki nem akar egyedül lenni. Vagy fáj a hasa, jön a foga, nem tetszenek neki a szagok, hangok stb.

Nem. A baba biztos nem sír azért, hogy idegesítsen, csak másképp nem tud még kommunikálni.

Kicsit nagyobb gyerek hisztije sem az idegesítésed célozza meg (különben, amikor látja, hogy ideges vagy, valószínűleg örülne, de ettől nem szoktak megnyugodni), hanem a saját fejében értelmezett célravezető módokon küzd a figyelemért, vagy amire éppen vágyik. Az elutasítás, vagy a vágyott dolog nem megszerzése pedig érzelmi frusztráltságot okoz, amit nekik elég nehéz még kezelni (hozzáteszem, körbenézve a világban, szerintem számos felnőtt embernek is), így jön a hiszti, hogy valahogy levezesse.