Mik azok a dolgok amit nem tudtatok terhesség alatt, de megtanultatok, miután megszületett a kicsi?

Minden, ami a babaellátással kapcsolatos.

Hiába megvan az elmélet, a gyakorlat szinte teljesen más.

Nem mingid nyugtatja meg a mellretétel, nem minden baba szereti a hordozást és a szűk, anyaméhhez hasonló pozíciót. Nem ördögtől való a tápszeres táplálás. Nem tud minden baba azonnal szopni, van olyan, akinek segíteni kell. És ha nincs a tapasztalatlan anyukának segítsége ebben, akkor hamar elapadhat a tej. Ez a tehetetlenség magával hoz egyfajta szorongást, megfelelni vágyást. Mert mindenkinek az az első kérdése, hogy anyatejes e. Amit amúgy nem értek, szerintem ez mindenkinek a magánügye.

Nem minden baba szeret hason lenni, nem minden baba szeret babakocsiban lenni, nem mindegyik szereti a cumit. Nem minden baba csak akkor sír, ha éhes, fáj a hasa vagy kakis/pisis a pelus. A 7 hét alatt egyelőre ennyire jöttem rá.

Hiába pontoztok le, az új orvosi kutatás szerint a fogzás nem jár lázzal.

Utána lehet nézni.

Fiammal hál isten nagyon nem volt ilyen. Szerencsém van, kicsik a tesóim, rajtuk "gyakorolhattam eleget".

Talán az, hogy mennyire begörcsölök az elején szoptataskor, illetve mennyire tud sebes lenni, fájni a szoptatás miatt a mell. De ezt nem kellett tanulni, hanem megtapasztalni.

Most 3 hetes a lányom, vele ami nagyon új, a rengeteg bukás. Hiába böfiztetem, nem etetem túl, minden kaja után jön valamennyi vissza belőle. Remélem hamar kinövi.

Nyálasan hangzik, de nálam az anyai ösztön fontossága. Annyira sok rossz tanácsot kaptam a környezettől, ha nem éreztem volna, hogy valami nem klappol, akkor feleslegesen tömtem volna a babámat mindenféle hasfájás elleni szerrel, miközben csak éhes volt (szegény nem olvasta a 40 évvel ezelőtti ajánlást, hogy 20 perc alatt egye tele magát és 3 óráig síri csend), 3. héten elapadt volna a tejem, vagy ha ez mégsem következett volna ott be, akkor a 3. hónapnál mondtam volna búcsút a szoptatásnak, mivel - amúgy szintúgy a rokonságnak köszönhetően - cumizavaros lett, és csak az én kitartásom és felismerésem miatt tudtunk ezen is túllépni.

Amit Még ide sorolnék, bár lehet nem pont ilyesmire gondoltál: én elhittem ,hogy mivel a férjem dolgozik, ezért a baba 24/7 az én dolgom, pedig nem. Véleményem szerint a munka nem kifogás, és azért, mert ő dolgozik, még nekem is jár néha a fiziológiásan szükséges alvás mennyiség, nem csak a fele, vagy harmada. Ha lesz még gyerekünk, bizonyosan be fogom vezetni azt, hogy ha hétköznap nem is, de hétvégén legalább az egyik napon nem fogok én kelni kora reggel hozzá. Nyilván szoptatni csak én tudom, de biztosan nem fogok még egyszer olyat csinálni, hogy heteken keresztül hajlani 4-kor kelek és alszok éjszaka 3 szekcióban 4-5 órát. Nekem is a saját egészségem prioritást élvez, ha a férjem hétköznap kialudta a maga 8-9 óráját, akkor nem fog belehalni és a munkájára sem lesz rossz hatással, ha hetente 1-2x átveszi a babát addig, míg én is "behozom a lemaradást".

Egyébként a baba ellátása nem rakétatudomány, azért nem írtam külön le, mert ha az ember rendelkezik egy 85-ös IQ-val, és nincs semmilyen komolyabb testi fogyatékossága, akkor azt nagyjából pont egy nap alatt meg lehet tanulni. Ha a szoptatás nem is megy mindegy mi miatt, akkor is ott a tápszer, már ez sem lehet ok a kétségbe esésre.