Mitől “romlott el” minden a babámmal?

Volt egy nagyon nyugis sosem sírós kislányom, és most lassan 1 éves lesz. Mindig rossz alvó volt, de 9 hósan átaludta az éjszakákat 3 hétig és azt hittem minden megjavul, most pedig 4-5x is kelünk, és ordít, és nyugtathatatlan, nem lehet vissza rakni a kiságyába mert az világháborút szül, és én már hulla vagyok, meg az apja is. Reggel felkelünk, felöltözés peluscsere, reggeli, és indul a buli. Oda jön, rángatja a gatyám, csapkod és sír, hogy vegyem fel. Ok ma megmentettem a délelőttöt mert bevágtam babakocsiba és sétáltunk, hogy nyugi legyen. De ez megy addig amíg le nem fektetem délelőtt(10-kor). Aztán délután valamivel jobban el van, de akkor is azt látom, hogy olyan hevesek az érzelmei valami miatt. Pl apja haza jön du, és oda mászik de nem tudja még felvenni babusgatni mert kezet kell mosnia, és úgy kiborul a gyerek hogy zeng a ház, aztán az istenért nem vehetem ki az apja kezéből, ekkor meg olyan mintha utálna engem. Szerintetek ez miért van? Tudom, hogy egy nagyon akaratos gyerek lesz, érzem, de félek h én rontok el valamit, meg hogy nincs elég türelmem a folytonos sírás miatt 🥺

Ne haragudjatok amiért hosszú lett.