Úgy érzem megbuktam anyaként és a gyereknevelésben. Hasonló tapasztalatok vagy ötletek?

Nem történt valami változás az életetekben? Költözés, viták a pároddal, betegség, hosszú távollét vagy akármi.... Ezek is okozhatják.

Légy vele nagyon türelmes Biztosan nem mondtál csődöt, de ne tekintsd úgy, mintha reménytelen eset lenne. Ne éreztesd vele, hogy fogalmad sincs mit kezd a cirkuszaival. Magyarázd el neki többször, nyugodtan, hogy fontos, hogy figyeljen rád, és megtegye amit kérsz, mert csak így tudtuk nyugodtan együtt élni. Te is teljesíted az ő kéréseit cserébe. Amíg nem javul a helyzet (persze itt nem hetekre gondolok), addig ne nagyon menjetek sehova, ne tedd ki magad felesleges idegeskedésnek. Persze a bevásárlás és ami muszáj, nem tartozik ide.

A párodnak kellene egyébként a legfőbb tekintélynek lenni a családban, és nem kikészülni neki is. Nálunk, ha ilyen gázos szitu van, akkor mindig leül beszélgetni a lányokkal, és érezteti velük, ha velem packáznak, akkor vele is, tehát ott van mögöttem az ő tekintélye is. Tőle pedig jobban tartanak, így meghúzzák magukat. Pedig nem kemény velük, hanem egyszerűen csak következetes. :)

én ilyenkor rácsukom az ajtót, kimegyek, veszek egy nagy levegőt és aztán ha érzem, hogy normál értéken van a vérnyomásom visszamegyek.

Játékokat elrakom

nem cserélek pelust

nem öltöztetem fel

és nem megyünk sehova

Érdekes módon pár perc gondolkodás után, nem dobál, cserél pelust hang nélkül és öltözködik is.

Utsó hsz nagyon jó, sztem is így kell.

A lehető legrosszabb, ha a fejéhez vágod, hogy milyen rossz, és másokhoz hasonlítgatod. Nem titok, biztos rá fogsz jöni magadtól is: ő sosem lesz olyan, mint mások, mert ő Ő! Egyedi! Inkább hagyd ott, és menj át a szomszéd helyiségbe lehiggadni. Ne bőgj miatta, főleg ne előtte.

És igen,lehet attól, hogy látott vki miatt kiborulni. Talán rájött hogyan lehet kihozni a sodrodból, és irányítani téged. Azzal, ha bosszant, és te meg feladod, mert nem bírod cérnával.

Ha nagyon csúnyán viselkedik zárd be, vagy ültesd le egy olyan helyre, ahol nem tesz kárt semmiben. És ne törődj vele egy ideig. Mondjuk addig, amíg ő magától nem kullog utánad. Csak szét csendben tedd a dolgodat. Majd ha normálisa hangnemben ő keresi a társaságodat, akkor magyarázd el neki hogy helytelen volt a viselkedése, és kérjen bocsánatot...

Na nekem ugyan ez a gondom csak lánnyal. Ugyanennyi idős.

Többen azt mondták,hogy dackorszak meg hogy azért ilyen mert tudja hogy nemsokára érkezik a kistesó. Férjem nagyon türelmes ember de néha már ő sem bírja tovább. Leginkább velem viselkedik így, az apjával nem.

Egyik este altatáskor (ő 22:30 és 23:00 alszik csak el) azt mondta nekem suttogva: - anya, sokat kiabálsz velem.

Én meg elszégyeltem magam és a sötétben elkezdtem bőgni, mert tudom hogy neki van igaza.

Azóta visszavettem a hangomból, a lendületből, a tetteimből és úgy látom kezd jobb lenni a helyzet.

Lehet, hogy mindennek az oka a türelmetlenség és a kiabálás???