Volt vagy van pár a családba, akiknek nem lehetett gyerekük, de nektek igen?

Nem teljesen ilyen a sztori, de hasonló. Hárman vagyunk testvérek. A középső tesóm házasodott legelőször, sok éve együtt voltak, de nem jött a baba. Majd a legidősebb testvéremnél és nálunk is a férjemmel hamar jöttek a gyerekek. Az inkább fájó pont volt a testvéremnek, persze imádta őket, de körülöttük mindenkinek sikerült csak nekik nem. Nem viselkedett úgy, mintha a sajátjai lennének, de nagyon jó a kapcsolatuk.

(Azért jó a vége, sok év után nekik is sikerült és lett babájuk. :) )

Az egyik közeli rokonnal van ilyen helyzet. Akkor volt az utolsó lombikja, mikor én teherbe estem. Nem jött nekik össze. Majdnem egy éves volt a gyerekem, mire először érdeklődött róla. Addig teljesen ignorált minket.

Itthon gyakorlatilag esélytelen, hogy valaha teherbe essen. Talán külföldön petesejt donációval lehet gyereke.

Szereti a gyerekem, de érezteti, hogy féltékeny rám miatta.

Attól függ, a pár hogy éli meg a meddőséget. Nekem a meddőségem alatt volt olyan időszakom, évekig, hogy kerültem, aki terhes, babája van. A családban nem volt akkor, de ha lett volna, talán még a saját húgom gyerekét is kerültem volna, annyira rossz passzban voltam.

Ha munkahelyre bejött a kolléganő a kisbabájával, elmentem az ellenkező irányba, csak látni ne kelljen.

Aztán pszichológushoz jártam, jobb lett.