Mondanál 3 okot, amiért úgy érezted szeretnél második gyermekét?

Amiért elég egy:

- a világ nekem sem tetszik. Amióta megszületett a kislányom mintha jobban kinyílt volna a szemem, ami jó is de közben aggasztó is. Azért bízok a jóban mert felismeréseket is látok egyre többet.

- több idő jut magunkra. Azért két gyerekre több idő kell mint egyre.

- a testem nem lesz még egy terhességnek szptatásnak kitéve. (Az én testem nagyon rosszul reagált pedig nem vagyok idős)

- Hamár írom H nem vagyok idős, nálunk játszik az is H megfordítottam a dolgokat, nekem még az egzisztenciát, életemet fel kell építenem a munkában. Plusz eb úgy érzem még magamon is kell dolgozni kívül belül.

Én is magát az anyaságot szeretem, a kislányomat mêginkább, de a világon nem csak érzelmek hanem tények is vannak.

Én így gondolom.

1. Nem tettem soha 100%ot a gyereknevelesbe

2. Nem akartam hiper szuper anya lenni

3. Elso korben NO es ember vagyok

A te helyzetedben nem csodalom h nem jon a vagy a masodikra...

Lazulj le. Nyugi van...

Ugyan ebbe a hibaba esett a tesom is. Tanarnak tanult mikor terhes volt es a nagykony szerint nevelte az elsot. Tragikus volt.

A masodikat pont ellenkezoleg a harmadikat meg 3.fele modon.

Eredmeny a nagyfia 20 evesen lelepet es osszeveszett vele. Mert ot baromi azigoruan fogta a masik kettot meg abazolue nem. A kozepsot meg 14 evesen it vitte a suliba a legkisegg egy hisztis akaratos kolyok...

Lazulj le. Ne akarj a legjobb lenni. Engedd h sirj kiabalj tombolj ha ki vagy akadva. Vedd tudomasul h hibazol es az a legjobb h hibazol! Ember vagy NO vagy. Nem robot. Nem a gyerek a kozpont jo helyen van ott ahol van csaladtag. Pont ennyi. Legyen onzo neha. Ne szolgald ki a gyerek minden felesleges igenyet. Szabj hatarokat! Ennyi idot vagy vele ennyit kaphat meg stb. De legy elerheto szamara erezze h ha hatterben is vagy akkor is ott vagy. Ha faradt vagy mond h most nem mert elfaradtal. Tanits meg h onmaga is el tud lenni. Legyen enidod. Heti 2-3 ora csodas. Legyen tarsasagod ahol tilos a gyerekrol beszelni. Olvass. Tudj NEMet mondani! Vond be az apat teljesen. Tedd a kezebe h nekem ma eleged van igy ma ove a gyerek. Elvegre az apja. Hetvegen kuld el oket a jatszora min 2 orat vagy vigyan a nagyszulokhoz. addig pihenj. Ha nagyobb a gyerek adj neki hazimunkat adj neki feleosseget! Adj neki feladatot. Dicserd sokat, de ha kell szid le. Ha rosszat csinal ne ot hanem a cselekedetet minositsd.

Nekem mar nagyok a gyerekeim. De ezek elvek menten sikerul nem szetesnem es a gyerekeim is rendben vannak.

Amugy 3 van 😅

Az én indokaim a második mellett:

1(legfőbb): mert akartam még egy gyereket

2: én szerettem, hogy van testvérem, értékes kapcsolatnak tartom

3: úgy voltam vele, biztos nehéz lesz az eleje, de a halálos ágyamon nem fog már izgatni, hogy "mibe került"

Nem akarlak meggyőzni, de a kérdésed a mi gondolatainkra volt kíváncsi. Én nem bánom, hogy ketten vannak, most már a harmadikat is fontolgatjuk. 😅De ez én vagyok, ha te jól érzed magad egy gyerekkel, akkor ne vállaljatok többet, főleg ne mások kedvéért.

Nekem van tesóm, a férjemnek nincs. Mindkettőnknek evidens volt valamiért, hogyha lesz gyerekünk, akkor kettő lesz. Nincs különösebb kézzel fogható ok. Te miért szerettél volna egy gyereket? Vannak ész érveid? Szerintem általában erre sincs. Vágytál rá. Mi kettőre vágytunk mindig is és bár volt megtorpanás az első után, hogy lehet mégsem tudnám ezt csinálni mégegyszer, mindig ott maradt a legbelsőbb mocorgás, hogy valaki hiányzik.

Egyébként sokan hozzák fel, hogy milyen világot élünk. Igazat adok és megértem ha valaki emiatt egyáltalán nem vállal gyereket. Bennem viszont egy gyerek után hatványozódott az érzés, hogy ha mi nem leszünk, akkor egyedül marad a gyerekünk ezen a világon és erős indíttatás volt amiatt is bennem, hogy legyen egy hasonló korosztályú köteléke mindig is. Tudom tudom, nem borítékolható, hogy jóban lesznek, blabla... Azt is tudom, hogy nem tesót szülünk, hanem második gyereket, nekünk mégis fontos gondolat volt az is, hogy ők legyenek egymásnak. Én nagyon szerettem, hogy mindig kéznél volt minden baromsághoz valaki és most is szeretem, hogy többen ülünk a tesóm családjával az asztalnál, számíthatunk egymásra, stb., pedig nem kimondottan szoros a kapcsolatunk.

Szóval ész érvem nem igazán van, ahogy egy gyerek mellett sem volt. :) Én viszont sokat lazultam amióta két gyerekes vagyok. Egyszerűen amikor az egésznap priorizálásból áll, akkor rájön az ember, hogy hol tud könnyíteni, mit tud elengedni, hogyan lehet egy picit leereszteni és mik az igazán fontos dolgok. A gyerekeknek nem arra van szükségük, hogy befeszülve 110%-on teljesíts, akkor is, amikor elfogytál, hanem arra, hogy szeresd őket, kereteket adj és élményekkel, támogatással teli gyermekkort biztosíts a számukra. Egy gyerekesként borzasztóan túl gondoltam én is. Mostmár látom, hogy nem kell, két gyerek mellett több a teendő, de azért nem egyenesen arányosan duplázódnak. Egyhez így is úgyis alkalmazkodni kell, ha már "összenőnek", majdnem mindegy hogy egyhez alkalmazkodsz, vagy kettőhöz, ugyanúgy nem szabad az estéd, gondoskodnod kell ételről,nmenni kell oviba reggel, stb.

Sosem értem azt, aki azt mondja még élni akar, meg önmegvalósítani egy gyerek mellett. Valid, csak hát a második gyerek is lesz egyszer akkora, mint most az első és ugyanúgy önmegvalósíthat utána.