A babák gondozásába az apák teljes munkaidő mellett mennyire szállnak be általában? (Pelenkázás, altatás stb)

Pelenkázni csak akkor volt hajlandó, ha 10 km-nél messzebbre mentem otthonról. :) Főzni nem hajlandó, de etetni, hideg vacsorát összerakni mindig is tudott, altatni bármikor, ha szükség volt rá, fürdetett is szívesen, játszótérre nem ment soha, de bárhová máshová kirándulni, sportolni, vásárolni szívesen, és így kamaszkorukban a logisztika java része is rajta van, mert én nem vezetek.

A tanulás logisztikája az enyém, de ha kiosztom neki, hogy melyik gyerek miből ír TZ-t, akkor leül vele és megtanulják.

Apja válogatja.

Vannak díszf....ok, akiknek csak mutatóba kellett a gyerek, meg vannak normális apák, akik normálisan kiveszik a részüket.

Az első verzióról szólnak a mémek, amikor az apa még azt se tudja, hogy mikor született a gyereke vagy melyik iskolába jár, nemhogy elvigye orvoshoz, gondozza...stb.

Még ha tudnám is, hogy "általában" mennyire gondozzák a gyereket az apák, szerintem akkor sem lenne értelme, mert annyira tág határok között mozog ez: van, aki minden gyerekkel és háztartással kapcsolatos dolgot az anyára hagy, még rosszabb esetben olyan, mint egy nagy gyerek, más pedig egyenértékű szülő. Az anyák közül is van, aki elfogadja az első változatot, más nem. Szerintem a lényeg, hogy még a gyerek előtt kiderüljön, hogy nagyjából mennyire lehet számítani az apára apaként.

Ha most leírom, hogy a férjem bizony nem sokszor cserélt pelenkát, főleg nem kakisat, akkor a többség egyből elkönyvelné, hogy nem gondoskodik a gyerekekről. Ha azt írnám, hogy nem csak fürdet (ezt azért a legtöbb apa - tapasztalatom szerint - megcsinálja), hanem ha kellett, etetett, altatott, kelt éjszaka, tisztában van a dolgaikkal, szülőire/orvoshoz elmegy stb. akkor pedig nagyon gondoskodónak gondolnák. A valóság pedig - ahogy sok apánál - a kettő között van, de nagyjából tudtam, hogy erre számítsak, így nem lepett meg. A pelenkázást valamiért nem szerette, nekem meg nem volt bajom vele. Házimunkánál is ez van: jól főz, sokszor mosogat, porszívóz stb. de mosni valamiért nem szeret, pedig csak annyi, hogy beteszem a mosógépbe és adok hozzá mosószert.

Teljes mértékben.

A férjem fél 5-kor ér haza, utána foglalkozik a gyerekkel. Mindig ő fürdet és este ő altat, ezek fixen az ő feladatai a baba újszülött kora óta (már 2 éves). Pont azért alakítottuk így, hogy ne legyen teljes "anya függőség", a férjem is ugyanolyan szülő legyen, mint én, őt is elfogadja, ha esetleg nekem esetleg valami más programom lenne.

Pelenkázás mikor hogy, felváltva csináljuk.

Most hogy terhes vagyok a másodikkal a férjem vitte a gyereket orvoshoz is, hogy ne menjek be a beteg gyerekekkel teli váróba, elviszi játszótérre, játszik vele itthon. Tényleg mindenben kiveszi a részét.

Házimunkát is ketten csináljuk, megvannak a leosztott feladatok, én pl gyűlölök mosogatni, úgyhogy azt nagyrészt ő csinálja, ő meg gyűlöl teregetni, azt meg mindig én csinálom. Ő porszívóz, de pl a vasalót azt se tudja merre kellene bekapcsolni.

A gyerekkel lenni is teljes munkaidős elfoglaltság... Én mindig azt mondtam, hogy úgy kell felfogni, hogy a gyed az csak maximum napi 8 óra gyereknevelést fizet, a többi mindkettőnknek ugyanolyan fizetetlen munka. (Plusz én még egyetemre is jártam mellette)

Mindent csinál pelenkáz, etet, altat, fürdet, orvoshoz viszi, gyógyszert ad be stb.

Ha ugy dolgozik akkor a bölcsibe is viszi, vagy megy érte. Azt nézzük mindig ki hogy dolgozik és aki tudja az intézi a gyereket.