Előfordult valaha, hogy nem tudtad megakadályozni, hogy a babád/kisgyermeked megsérüljön? Esetleg okoztál már - természetesen VÉLETLENÜL - sérülést neki? Ha igen, mi történt és hogyan léptél túl rajta?

szia, szerintem mindenkivel volt már ilyen. most nem emlékszem konkrétan, mi volt nálunk, amit én okoztam, de olyan is volt, és olyna is, hogy nem tudtam valamit megakadályozni. amúgy minél nagyobbak, és függetlenednek, annál több a veszélyforrás, elég csak a játszótérre gondolni...vagy amikor járni tanulnak....az embernek ha 1000 szeme van, és nagyon figyel (én pl. ilyen vagyok), akkor sem lehet mindent megúszni. ja, most eszembe jutott, amit nem tudtam megakadályozni...legurult egy rámpán kismotorral, ami egy ajtóban végződött. ez pár hónapja történt. amúgy elég fegyelezuett, az ilyenekkel megvérja szó nélkül, hogy"engedélyezzem", ade akkor valahogy nagyon nem várta meg, én meg nem figyeltem oda 100%-on, és egy pillanat alatt elindult...én már éáttam előre, mi fog történni, de kb. 3-4 méterre volt tőlem, és nem tudtam már mit tenni, csak kiabéltam, hogy ne ne! persze sok értelme nem volt....nekiment a motorral az ajtónak full sebességgel, még jó hogy nem tört be (üvegezett volt), ő meg fejjel előre vagy inkább oldalra lerepült a motorról....arcra esett, meg az állára. már rémeket láttam abban a pár tizedmp-ben míg odaértem, hogy most biztos kitörtek az első fogai meg vérben úszik az arca...de nem. csak lett rajta egy nagy lila folt, meg az állán is, meg persze jól megijedt, sírt mint a fene.....na azóta még jobban figyelek....

2,5 éves lesz június végén a kislányom

Gondolom, elsö gyereked.

Idövel rájössz, hogy MINDENt nem tudsz megelözni meg kivédeni, balesetek fogják érni, akármennyire is vigyázol rá. Tehát ez az eset miatt ne legyen büntudatod, ilyen elöfordul. Tanulj belöle, legközelebb EZ a fajta baleset nem fog elöfordulni, de másikak igen.

Próbálj lenyugodni, és összességében lazábban venni a dolgokat, mert különben állandóan csak igedeskedni fogsz és azzal többet ártasz a gyereknek, mint ha történik vele egy-egy apróbb baleset. Ugyanis ha túlságosa aggódsz, akkor beleneveled a félelmeket és ezzel rosszat teszel neki.

Négy gyerekes anya

Szia!

Normális családokban a babákat, gyerekeket CSAK VÉLETLENÜL éri sérülés, nincs benne semmi szándékosság. (Más családban meg verik, harapdálják, zaklatják, stb...)

Nekem kettő van.

A nagy 7 éves és ADHD-s (hiperaktív). Fegyelmezni a szakembernek se sikerült, úgyhogy el tudod képzelni... az, hogy ne szaladj, mert elesel, sosem fejeződik be, mert már borul is. A mozgása szétszór, rendezettlen, veszélyérzete semmi, és nem von le könnyen következtetéseket.

Ahol egyszer leesik, ott ő öt perc múlva is leesik.

Nem lehet egész nap a kezét fogni, de pont így van: még akkor is képes megsérülni! Múltkor végighúzta a kezét rózsabokron, máskor elesik, elharapja evés közben a nyelvét, kíváncsiságból lefejelte az asztalt, stb.

Erre egyszerűen nem lehet felkészülni, és idővel megedződik az ember, de a sajnálat, a bűntudat, meg a folyamatos idegeskedés nem fog megszűnni. És ez így normális!

A másik most lesz három. Ő átlagos gyerek, épp dackorszakban, amikor mindent "majd én, majd én egyedül". Ennek is párszor borulás, bukás vagy baleset a vége.

Aki azt mondja, hogy a lakást, a kertet, vagy egy 2*2m-es, üres gumiszobát gyerekbiztossá lehet tenni, annak szívesen kölcsönadom őket letesztelni. :DDD

Az teljesen normális, és teljesen JÓ anyai reakció, ha most itt őrlődsz a bűntudattól, és már ezerszer és még kétszer megfogadtad, hogy sokkal jobban oda fogsz figyelni.

Ha vígasztal: nekem odacsukták a kezem az ajtóval, anyámmal libikókáztam, és átrepültem felette, fejjel a földre, a ház előtt csúszkáltam, mikor eltört a karom (még jó, hogy figyeltek), együtt szánkóztunk a családdal, mikor eltört a lábam, estem le bicikliről, ejtettek bele medencébe, stb... és ezek csak azok, amit most hirtelen eszembe jutottak, meg emlékszem rájuk. :) Túléltem. A legtöbbre azért emlékszem, mert a mai napig emlegeti a család, mekkora volt az ijedtség, a gipszek meg hónapokig tönkretették a napjaim, és már iskolás is voltam.

Ennek ellenére soha nem gondoltam úgy, hogy nem vigyáztak rám eléggé.

sajnos én kétszer okoztam nagy fájdalmat a babámnak :( nagyon figyelmetlen voltam, nem is értem, pedig csak rá figyelek egész nap.

az egyik ilyen olyan 1 éves korában volt, nagyon hisztizett valami miatt én meg úgy döntöttem felkapom és beviszem a szobájába. a szoba előtt 10 centivel hátravágta magát a karomban én meg már benne voltam a lendületben így tettem még egy lépést ami már a szobában volt :(((((((( szegény nagyon sírt, lett is egy púp a buksiján :(((( mai napig sajnálom, bár ez még nem annyira durva mint a másik.

vártuk a fürdőben, hogy folyjon ki a víz és fürödhessünk, addig bohóckodással ütöttük el az időt, annyira röhögött, hogy lefejelte a fürdőkádat és felszakadt a szája :(((((( ömlött a vére, én azt se tudtam hova szaladjak, vigyem ügyeletre, hívjam a mentőket vagy mossam a száját és várjunk kicsit... :SSS

nagyon lelkifurdalásom van a mai napig, nem is értem hogy tehettem ezeket, soha nem bántanám szándékosan, mégsem voltam körültekintő és gondoltam végig a dolgokat :(((

pont tegnap ebéd utáni alvásnál(ott kell feküdnöm) már anyira ideges voltam hogy aludjon el,hogy magamhoz akartam fordítani hogy aludjon már.Erre abba a pillanatba hogy megfogtam feltérdepelt én meg már lendületből fordítottam.Lefejelte a fejvédőt.Kicsit sírt nem sokat és hamar elaludt.Mikor 2 óra múlva bementem hozzá hogy felébresszem,felhúztuk kettem a redőnyt és akkor láttam hogy piros és dagadt a bal szeme.Nem lefejelte hanem a szemével "fejelt".Gondolhatjátok borogattam neki,közbe apa is haza ért persze el se tudta képzelni hogy ezt hogy goztuk össze:(((Én is sz@rul éreztem/érzem magam,de balesetek elő fordulnak.

Még mikor kompozott előttem ment az udvaron mikor egy buckába megakadt a kerék és fejjel előre esett.Már csak a kompot tudtam elkapni...meg hasonló esetek.Nyugi ne marcangold magad attól jobb nem lesz.