Szülési depresszió "fáziskéséssel"? Kihez fordulhatnék segítségért?

A lányom lassan 20 hónapos és kb 5-6 hónapja érzem magam nyomorultnak. Külföldön született a babám. Apuka még terhesség alatt lelépett. Amikor 4 hónapos volt a lányom, vissza kellett mennem dolgozni, bébiszitter vigyázott rá. Akkoriban nem éreztem ilyen sz@rul magam. Aztán véglegesen eldöntöttem, hogy hazajövünk. Kb 1 éves volt, amikor repülőre ültünk és visszacuccoltunk sok-sok év után Magyarországra. Azóta nem találom a helyem. Utálom magam, hogy nincs akaraterőm lefogyni a szülés utáni kilókat, ami nem kevés. Minden idegesít, mindenért veszekszem, kiabálok. Megőrülök, hogy a tiszta ruha bárhol volt előtte, rendszeresen a földön landol (a koszos sose), hogy a könyvek, a cipők állandóan NEM a polcon vannak, hogy hasra esek a játékkockákban, hogy éppen evési sztrájk van, hogy vigyorogva csak azért se azt csinálom, amit anya szeretne...és még sorolhatnám. Közben a saját anyámba úton útfélen belekötök legtöbbször valami piszlicsáré dologért. Üvöltözöm, kiabálok, aztán meg órákig bőgök, hogy milyen sz@r alak vagyok. Imádom a lányom, ölni tudnék érte, de rendszeresen arra gondolok, hogy nem kellett volna vállalnom, nekem nem való gyerek, sőt - őszintén és szégyenkezve bevallom - 1-1 nagyobb bekattant pillanatomban, amikor éppen rá haragszom, a fizikai bántalmazás is átsuhant az agyamon. A kis kezére suhintottam pár egy párszor, mikor már milliószor mondtam, hogy valamit nem szabad csinálnia, de ő vigyorogva csinálja tovább, de ennél erősebben soha nem bántottam, nem is tudnám. Vannak nagy ritkán olyan napok, amikor nem tud senki és semmi sem felhúzni, de ez a kevesebb, talán 1-szer egy héten. Úgy érzem ebből egyedül nem tudok kilábalni, anyám szerint egyszerűen "csak" idegbeteg vagyok, de ennél többet nem segít. Nem tudom hova forduljak, mit csináljak.

Ne mondjátok azt, hogy várhattam volna még az anyasággal, mert 39 évesen első baba volt, ha most nem vállaltam volna, akkor talán sose lett volna gyerekem.

Köszönöm, hogy meghallgattátok és talán tudtok segíteni abban, hogy merre keressem a kiutat, mert ennek hosszú távon biztos nem lesz jó vége, se az egészségemre, se a lányomra nézve.