Hogy kezeljem ezt a helyzetet?

Ez teljesen normális.

A gyermek a haragját-ahogy te is- levezeti. ès a haragot le is kell vezetni. Na de nem mindegy hogy. ha rászolsz, hogy ne rugjon, ne harapjon akkor nem engeded a haragot levezetni ami csak gyülik gyülik benne és egyszer ki fog robbani. amit tehetsz hogy megmondod neki, hogy látod hogy mérges és a dühét vezesse le a tkaróján. anyát apát nem ütjük meg nem csipkedjük, de itt tkaród csipj bele, vágd földhöz, taposs rá.

ez kicsit hasonlít mi felnöttekre. pl behíva fönökd és mond valami olyat ami téged feldühít. Mit tennél? ha gyereklennél, akkor megmondanád neki a frankót és elhajtanád melegebb éghajlatra vagy bele csípnél. na de nem teszed mert felnött vagy. ha kitudod fejezni a mérgedet akkor mikor kiléptél, bele csapsz a falba, vagy dobbantasz egyet, vagy odamésza kolléganödhöz és elmondod a bajodat és kibeszéled magadból. vagy valami képpen leadod a haragodat.

ha arra lettél tanítva, hogy ne csípj, ne harapj, ne csinálj semmit ha mérges vagy akkor gyülik a harag és gyülik, és pár hónap-év múlva mindenkit utálni fogsz, mindenki köcsög és bunkó lesz, senki nem fog megérteni és egyszer csak robbansz mint egy kólás flakon felrázáskor.

vagy is engedd a gyereknek a hargját másképp levezetni. mond hogy látod, és tudod hogy dühös ezért ajánlj más megoldást a harag levezetésére.

Nekem másfél éves a fiam, ha valamiért rászólok, odajön hozzám, és csapkodja a lábamat. Ilyenkor figyelmeztetem, hogy ha csapkod, mehet a szobájába. Ha tovább csinálja, beküldöm a szobájába, 90%ban magától, sírva bemegy. Ha nem, megfordítom, és bekísérem. Ha megnyugszik, kijön vigyorogva.

De mostanában már az első figyelmeztetés után inkább abbahagyja a csapkodás, és megölel.