fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Kisfiukat egyedül nevelő...

Haramia kérdése:

Kisfiukat egyedül nevelő anyukák! Aggódtok a férfi/apa - minta miatt? Hogyan próbáljátok pótolni?

Figyelt kérdés

Elsősorban olyanoknak a tapasztalataira, módszereire lennék kíváncsi, akiknél kezdettől fogva nincs -vmilyen okból- kapcsolat az apukával. Mikortól volt ez érezhető a babán?Mikor kereste először az apukáját?Jelentett e vmilyen konkrét (magatartásbeli,szociális, fejlődési stb..) problémát a hiánya? Hogyan igyekeztetek ezt megoldani?

Előre is köszi a válaszokat!


2011. nov. 3. 09:52
 1/10 anonim ***** válasza:
100%
Kisfiam 19 hónapos és nem ismeri egyáltalán az apját. Egy kicsit én is tartok ettől a férfi/apa minta miatt, de a papáját nagyon szereti és sokat van a kicsivel. Meg más férfiakat is szeret a családból. Eddig még nem volt semmi"hátránya" és még nem is kereste az apját. Igazából nem sok mindent tudok tenni, abban bízok hogy rengeteg szeretetet kap a családtól és ez majd átsegíti a problémákon, persze csak ha lesznek, bízom benne hogy nem lesz semmi probléma.
2011. nov. 3. 14:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/10 anonim ***** válasza:
100%
23 hónapos és sohasem találkoztak. Én úgy érzem keresi, nem tudja még megfogalmazni az űrt, de folyton mondja, hogy bácsi ezt és ezt csinálta, néniről is mondja, de sokkal ritkábban és látom, hogy figyel amikor másik gyereket megpuszilja az apukája. Nagyon okos gyerek, egészen biztos vagyok benne, hogy megvan benne a hiány és ez nagyon nagyon fáj nekem, hogy az apját egyáltalán nem érdekli mi van velünk. Nem beszéltem neki róla még, de már nagyon itt van a levegőben...én nagyon szeretem őt és a nagymamája és a nagypapája is az én oldalamról, a másik oldalról egyetlen családtag sem látta még és nem érdeklődnek iránta, ezt is nehéz felfogni, de ez egy ilyen család. Néha kizárólag a papával akar játszani, érzi, hogy az más. Ha találkozunk ismerőssel, aki férfi és mondjuk hárman megyünk játszótérre, figyeli a reakciómat, hogy oké-e ha közel megy hozzá, megfogja a kezét, stb...Ha közösségben van, kell idő amíg feloldódik, megfigyeli a dolgokat, aztán ő is bekapcsolódik a játékba. Apukás kisfiúknál eddig azt láttam, hogy könnyebben oldódnak. De lehet, hogy nincs igazán összefüggés, nem tart sokáig, nem fél, csak felméri a terepet. Azóta nekem nem volt kapcsolatom, a fejemben még nem zárult le az előző, még nem tudtam feldolgozni, hogy egyedül maradtunk, de természetesen nem szeretném őt megfosztani egy édes apa élménytől, ha úgy adódna, hogy megismekednék valakivel aki számít, bár erre nem látok addig esélyt amíg magamban nem tudok ezen felülkerekedni. Viszont minnél több idő telik el apa nélkül, gondolom annál nehezebb kialakítani egy életreszóló kötődést. Azt azért érzem, hogy nagyon nagyon árad belőle a szeretet, amit adunk neki, én és a szüleim, mi egy háztartásban lakunk, ő százszorosan adja vissza és erre senki sem tanította vagy senki sem hívta fel a figyelmét. Igaz, ő egy kisgyerek, mégis, az empátia érzéke olyan fejlett hogy hűledezünk.
2011. nov. 7. 13:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/10 anonim ***** válasza:
1. válaszoló vagyok: mintha én írtam volna a 2. választ is! :) Az én kisfiam is ugyanilyen csak a papa nem lakik velünk (elváltak a szüleim) és nálunk se kíváncsi senki az apa családjából a kicsire. Ez is egy "ilyen család".
2011. nov. 7. 13:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/10 anonim ***** válasza:
Szintén 1. vagyok: talán még annyit észrevettem hogy a játszótéren ha a kisfiam odamegy a mászókára vagy valahova ahol ott van egy másik kisgyerek, akkor ők elkezdenek hisztizni hogy ők akarnak csak ott lenni a mászókán és a kisfiam ne jöjjön oda. Ez nekem nagyon furcsa mert a kisfiam egyáltalán nem ilyen. Nagyon szereti a gyerekeket és örül ha odamegy hozzá egy másik nem hisztizik hogy:"ne". De persze lehet hogy ennek semmi köze, de tudom hogy azoknak a kicsiknek, akikkel ez előfordult van apukájuk.
2011. nov. 7. 13:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/10 anonim ***** válasza:
Második válaszoló vagyok, igen, azt én is észrevettem, hogy az én Manóm nem hisztizik fölöslegesen, ő odaadja a játékokat, nem érti még ha a másik gyerek irígy. Nagyon gyönyörű a természete, van benne vagányság, huncutság, igazi kisfiússág, de barátságos, megosztó, béketeremtő pacifista...nem tudom mennyire játszik ebben szerepet hogy nincs apuka. Talán pár év múlva jobban tudunk ebben is reflektálni.
2011. nov. 7. 14:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/10 anonim ***** válasza:
100%
1. vagyok: igen, az én kisfiam is ilyen. Huncut, csibész de nagyon barátságos és ő is odaadja a játékát, nem irigy egyáltalán. Maradjanak ilyenek. :)
2011. nov. 7. 21:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/10 anonim ***** válasza:
:-) lehet hogy még sem olyan rettentően rossz nekik ez az apanélküliség ha ilyet hoz ki belőlük. Mi azért aggódunk mert tudjuk, hogy lehetetlenség feltételes szeretettel szeretni a kicsinket. Azzal, ami arra ösztökél, hogy teljesítményt lobogtasson fel amiért szeretetet és biztonságot kap. Az apa csak így tud szeretni mert nem benne fejlődött ki a kisfiú. Csak az anyából árad feltétel nélküli szeretet. Talán, ez csak spekuláció, valahogy ezt kell neki kompenzálni más módon. Elképzelhető, hogy kifejleszt saját magában egy ilyen apparátust a kisfiú, hogy bizonyítson és jutalmazza is magát, mindezt abban a színtérben teszi ahol mindennapos az állandó, feltétel nélküli szeretet, ami nélkülözhetetlen számára, mégis nem képes ösztökélni önerőből a bizonyítást ami segít megtanulni hogyan teljesítsen. De mivel a nélkülözhetetlen forrásból nagy energiát merít, ha kezdetben tudattalanul is, mégis, képes lesz arra, hogy kicsi korától fogva képletesen a saját apjává váljon, hiszen ha megnézzük az érettségi fok legnagyobbikát az az, amikor saját szüleink feladataivá tudunk válni...hú, de elkalandoztam ezen a késői órán ;-) (2 válaszoló)
2011. nov. 7. 23:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/10 anonim ***** válasza:
72%
Az biztos hogy a legfontosabb személy a gyerek életében, az az ANYA. Így van, csak egy anya tud feltétel nélkül szeretni és a gyerek akármit tesz egy anya ugyanúgy szereti és kiáll a gyereke mellett. Egy apa sok mindenre megtudja tanítani a fiát és valóban ő az első példakép a gyerek szemében, de egy apa a szeretetéért elvár valamit cserébe a fiától. "Fiam így csináld, úgy csináld, legyél te a legjobb ebben, abban" stb. De mivel apa hiánya nélkül nincs úgymond kinek bizonyítson, mert egy anyának nem kell megfelelnie, ezért bízom benne hogy majd MAGÁNAK fog bizonyítani, megfelelni. :)
2011. nov. 8. 15:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/10 anonim ***** válasza:
100%
1. voltam, de gondolom tudod. :)
2011. nov. 8. 15:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/10 kizcar válasza:

Férfiként az én véleményem, hogy nem feltétlenül baj ha apa nélkül nő föl. Kiváltképp ha a kezdetektől nem is ismeri.

Példának például a vakon vagy teljesen hallássérültekre gondolok. Mivel ők is a kezdetek kezdetétől "hiányban" születnek, ezért nem is tudják milyen látni, hallani, nem tudják összehasonlítani magukat a teljesen egészséges állapottal, így talán nem is szenvednek annyira a "hiánytól". Ha nem tudsz zongorázni mert sohase tanultál meg, és nem tudod mennyire élvezetes, akkor az nem is fog hiányozni. Biztos értitek mire gondolok.

Persze nem ugyanaz a kezdetektől vaknak, hallássérültnek vagy apa nélkülinek lenni. Mivel az élete során sok gyereket lát az apátlan gyermek apával látni, szórakozni, és így kialakulhat benne a hiányérzet.

Kicsit olyan ez, mint amikor látjuk, hogy valakinek mekkora háza van, és mi is elkezdünk álmodozni róla, milyen is lenne ha nekünk is ekkora lenne. De azért csak-csak megelégszünk és hálát érzünk azzal ami van.


15 éven keresztül terrorban nőttem föl. Anyámtól mérhetetlen szeretetet, apámtól az ellenkezőjét kaptam. Sajnos csak 15 év után sikerült elválnia anyukámnak.

Anyukám elmondása szerint nem voltam hisztis, mindig megértettem ha valamit nem kaphatok meg. Bár ehhez hozzájárult szerintem anyukám gyerek számára megérthető kommunikációja.

Nagy volt a fájdalom tűrőképességem. Mikor orvosnál más kisgyerekek sírtak, én tűrtem könnyek nélkül, pedig átmentem párszor elég fájdalmas kezeléseken.

Anyámtól és anyai nagyszüleimtől kapott mérhetetlen szeretet miatt, nagyon empatikus ember lettem, valamelyest "nőies" férfi. De így elég jól megértem a nőket, a visszajelzések és a megérzéseim alapján.

Sokáig nem volt komoly kapcsolatom. Az első 28 évesen, mert szinte egész addig nem nagyon érdekelt a dolog.

Volt olyan barátom, aki b zikának hívott egyszer, és közölte velem, hogy látszik rajtam, hogy nem nevelt apa.

A válás után párszor találkoztam apámmal, úgy félévente. Pár ilyen ritka találkozás után teljesen megszüntettem a kapcsolatot. Ő se keres én se keresem.


Tehát ha nem is jó, de nem a legrosszabb dolog apa nélkül fölnőni.

Inkább nélküle, mint egy terrorizálóval.

Talán a leírtak sovány vigasz, de remélem segítettem.

Még annyit megemlítek, hogy személyiségzavaros szociális szorongó lettem.

Nagyon ritkán azért eszembe jut, milyen lett volna ha......

A volt apa viselkedésétől és a gyerek kíváncsiságától függően szerintem az a legjobb, ha a gyerkőcnek meg sem említjük ki volt az apa.

Ha nem volt azért annyira rossz, és a gyerek is nagyon érdeklődik, akkor persze jó lehet elmondani, és esetleg kialakulhat apa-fia kapcsolat attól függően, hogy már nem vele éltek.

Ha én egyszer apa leszek, képes leszek feltétlenül szeretni.

Tényleg remélem tudtam segíteni.

2022. júl. 31. 15:19
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:

Gyerekvállalás, nevelés főkategória kérdései »
Gyerekvállalás, nevelés - Babák kategória kérdései »




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!