A szülés előtti és közbeni stressz milyen hatással lehet a babákra?

A világ boldogsága volt bennem a terhesség alatt. Soha olyan jól nem éreztem maga, soha olyan boldog nem voltam. Nem stresszelt semmi.

Lányom 40 hét 3 napra érkezett meg, 8 óra alatt. Nem mondom, hogy könnyű szülés volt, de akkor sem voltam ideges.

Mindezek ellenére kislányom az első 7 hónapját végigordította! Nem kicsit, nagyon! Napi tizenórákat üvöltött végig, azt hittem elkap az idegbaj. Többször voltunk orvosnál, kórházban, de mindig az volt, hogy semmi baja, ő ilyen gyerek...

Szóval nincs összefüggés azzal, hogy én ideges voltam, vagy bármi történt volna.

Kinőtte. Kellett hozzá 7 hónap. Sok idő volt. Nehéz volt.

Most 13 hónapos és egyes dolgokban még mindig érzékeny, de már sokkal jobb és sokkal vidámabb ő is, és ezáltal én is.

Együtt érzek veled, és szerintem lesz ez még jobb is. Csak ki kell bírni.

Az én terhességem végig nagyon de tényleg nagyon stresszes volt. Én nehezen viseltem a terhességet (nem fizikailag, érzelmileg) hisztis voltam teljes agyrém, amit a párom még nehezebben viselt. Kb havonta 2 olyan kiborulás volt h ugy gondoltam haza költözöm kedvesem meg forduljon fel, pedig nagyon szeretem, szinte minden nap sírtam valamin. A rohadt hormonok... Miután megszültem ezek megszüntek és újra óriási a szerelem! Kisfiam minden kis zajra felijedt és sírt és néha csak ugy magától pár másodpercre beremegett a szája. Ezeket én minnd annak tudtam be, nagyon féltem, jeleztem is minden illetékesnek (doki, védőnő)

igazából nagyon nem tudtak vele mit kezdeni. Soha nem sírt annyira h ne lehetett volna megnyugtatni 2 perc alatt ha felvettem és ezek mellet sokat mosolygott figyelt mindenre és kiegyensújozott szépen fejlödő baba volt. Most 11 hetes és megszünt a szájremegése is meg az ilyedtsége is. Lehet h tényleg a stressz váltotta ki nála, de mára teljessen megszünt.

nekem szörnyű terhességem volt :( nem is tudom hányszor rohantunk az ügyeletre, sokszor véreztem, kórházba is kerültem, veszélyeztetett voltam. aggódtam a babám miatt, majd mikor felkelhettem és újra mentem dolgozni, vásárolni 20 percenként mentem wc-re, hogy nem vérzek-e, folyamatosan gyomorgörcsöm volt, mikor elkezdtem vérezni szó szerint pánikrohamaim voltak :S terhescukrom volt, idő előtt megindult a szülés, visszatartották... a férjemmel végig veszekedtük a terhességem, persze miatt mert feszült voltam de lényeg, hogy végig bőgtem a 9 hónapot :S

a szülésem gyors és viszonylag könnyű volt.

babám hihetetlenül nyugodt és kiegyensúlyozott volt mindig, mióta megszületett 2m a föld felett járok, a hasfájás is vagy 3 hétig tartott de élvezettel ringattam még éjjel 2kor is :D először 2 hetesen sírt :) se fogzás, se balesetek, semmi nem rontotta el a kedvét soha :) mindig jó alvó volt, már 2 hónaposan átaludta az éjszakát, azóta is szeret aludni, sokszor van, hogy magától fekszik le :D

most 2 éves, egy rossz szavam nem lehet rá :) még a hiszti korszak se volt vészes, a dackorszak meg szerintem nem kezdődött el :)