Anyukák! Van más is aki utálja az anyósát amióta megszületett a baba?

Én is megfogadtam, hogy nem fogok csúnyán beszélni az anyósomról és a többi nemszeretem családtagról a gyerek előtt, de attól még az érzések ott vannak.

Előttem mondjuk szomorú családi minta is van, az apai nagyanyám meg a dédim gyűlölte anyámat. A gyerekkoromból arra emlékszem a legjobban,hogy mindig hárman, apám, én meg az öcsém mentünk hozzájuk látogatóba, anyám megfogadta, hogy többet a lábát nem teszi be hozzájuk. De ugye mégsem tilthatja el az unokákat...

Na, ez meg úgy zajlott, hogy a nagyi meg a dédi, ha apám hallótávolságon kívül volt, folyamatosan az anyámat meg az öcsémet szapulták, merthogy egyedül én vagyok "az ő vérük". Nekem elmondhatatlanul sz.rul esett, ahogyan az anyámról meg az öcsémről beszéltek, nem is szerettem hozzájuk menni.

Ebből csak azt akartam kihozni, hogy nem mindig az anyós a szegény meg nem értett áldozat, nagyon sokszor rászolgálnak a menyük neheztelésére.

Előtte se szerettem túlságosan, de azóta...

Nálunk is a :mért nem jöttök sűrűbben... lemez megy, de nem úgy, hogy esetleg felhívna, hanem kivár, majd robban, számon kér, kiabál. És még az anyja is él, talán még rosszabb... Szóval dupla élvezet.

Persze párom tesójáékkal egészen mások az elvárásaik... Máshogy kezelik őket, ettől csak még jobban robban a bomba nálam...

Nem tudsz mit tenni. Menj ha muszáj, és próblálj meg színészkedni :) Én azt szoktam, aztán hazafele kitombolom magam a kocsiban :D

Az a gond hogy beloletek is lesz anyos, es vszinu h titeket is utalni fognak!

En elvagyok az anyossal, bar kicsit sem tokeletes, ahogy en sem vagyok az.

Tegnap pedig tanuja voltam, a baratnom es anyosa telefonbeszelgetesenek. A csaj mar ugy vette fel a telcsit h "nem akarok veled beszelni", szornyu volt! De ilyen hozzaallassal elvarja h az anyos jojjon segiteni, meg hozzon ajandekot, ne csak a sogornojenek. Amugy szerintem az anyosa a normal kategoria.

Engem is felcsesz neha az anyos, mert persze mindent jobban tud, de az egyik fulemen be, a masikon ki.....

Nem utalatbol mondja, nem akar rosszat. Vannak baromira idegesito dolgai, de probalok csak a jo tulajdonsagaira figyelni.

Nekünk előtte is voltak problémák (legelőször az esküvő szervezésekor).

Most pedig a babával kapcsolatban fokozódtak, röviden:

- ha találkozunk, akkor ki akarja sajátítani a gyereket

- beszólások jönnek persze (párom szerint rémeket látok. de ha a helyemben lenne, ő is venné azokat a burkoltan megfogalmazott dolgokat. ehhez a nőknek nagyobb érzékük van, hogy úgy is el tudják egymást küldeni a fenébe miközben mosolyognak és látszólag teljesen másról beszélnek)

- és amin a legjobban felháborodok: nem tartja tiszteletben a gyerekkel kapcsolatos elképzeléseimet és önállósítja magát. (a példa kedvéért: beszélgettünk is róla, hogy hogy működik most a hozzátáplálás, látszólag meg is értette a dolgokat. egyszer pedig mikor már észbe kapnék, tejet itat a 8 hónapos gyerekkel. Erre már mondani se tudok mit. Ennyire nehéz felfogású, vagy direkt csinálja. Ismerem annyira, hogy 100%ig biztos vagyok benne, hogy az utóbbiról van szó)

- Az előbbiek fényében meg még felháborítóbb, hogy elhord mindenféle felelőtlen szülőnek minket, azért mert néha ki merünk mozdulni a gyerekkel és nem otthon ülünk (Szegénynek aludnia kéne, meg mit tudom én miket mondd. Bezzeg hozzájuk zötyögtessük nyugodtan a kocsiban, nem a szomszédban laknak.)

Egyszerűen képtelen vagyok kezelni a szituációt és sajnos a választ is tudom rá, hogy miért: megfelelő intelligenciával lehetne, de csak akkor ha ez mindkét félnél megvan és hajlandó is igazodni a másikhoz. Ha valamelyik félnél ez nincs meg, akkor...