Szeparációs szorongáskor éjjel magam mellé vegyem aludni, ha felkel többször kétségbeesetten vagy ne? Ti hogy csináltátok? 18 hós a kicsim

Én szinte mindig velük aludtam, születésüktől kezdve, pláne, ha sírtak vagy valami gondjuk volt. Nem bántam meg, gyönyörűen és maguktól szoktak át a saját ágyukba - illetve a kicsi (15 hós) az éjszaka második felében még mellettem köt ki, de letehetem este nyugodtan, magától elalszik. A lányom másfél évesen maga kérte a saját ágyát, egyik napról a másikra abban aludt.

Szerintem kifejezetten jót tett nekik, hogy odabújhattak mindig, amikor szükségük volt rá, kialakult a bizalom, bátran alszanak a saját ágyukban is, hiszen tudják, ha kell, mehetnek anyához. Az sem mellékes, hogy mellettem jól aludtak mindig, így én is alhattam. :-)

Én átmentem a kisfiamhoz, és megvártam, míg visszaalszik. Olyan is volt, hogy vele aludtam az ő ágyában. Később, ha már megnyugodott, kijöttem.

Mivel mindig a saját ágyában aludt, nem láttam értelmét átszoktatni a mi ágyunkba.

Mi egy szobában alszunk (szülők+14 hós baba), össze van tolva az ágyunk.

Ha tudsz, szerintem aludj az ő szobájában, ez az időszak átmeneti, ha megvan a saját kis helye, akkor szerintem nem kell ezen változtatni.

èn soha nem venném magam mellé.

de egyedül sem hagyom persze. ha felébred ott vagyok, ha érzem hogy vissza tud aludni akkor ott állok mellette ha kell fogom a kezét max 10 percig, ha látom nem megy a vissza alvás akkor a szobájában van egy kanappé és oda húzom az ágyát és ott laszom, ha kell beteszem a kezemet, de elég hogy ott vagyok.

majd mikor érzem hogy elaludt, akkor vissza tolom és vissza megyek aludni az ágyamba. így reggel nem vagyok ott ha kel, mintha mi sem történt volna.

Ha soha nem aludt veled egy ágyban, akkor valószínűleg egyikőtök sincs ehhez hozzászokva. Nem tudom, konkrétan milyen a helyzet, de választhatsz: vagy rögtön magad mellé rakod és kiderül, mit szóltok hozzá, vagy inkább fokozatokban próbálkozol és meglátod, melyik az a szitu, amelyik már tetszik neki. Mindkettő lehet jó, a lényeg, hogy semmiképp ne hagyd ilyenkor egyedül!

A fokozatok: ha felsír, a közelében maradsz/odamész hozzá, legalább egy légtérben legyél vele. Közben persze nyugtasd szóval is, hogy ott vagy, nem kell félnie stb. Ha ez nem elég, akkor ülj mellé, fogd meg a kezét, simogasd. Ha ez sem elég, akkor akár ki is veheted az ágyából, de viselkedj vele úgy, hogy tudja, éjszaka van, nem játszunk, nem megyünk sehova stb. A ringatás is jó lehet ilyenkor, bár egy nagyobb gyerkőcöt már nem könnyű tartani.. én az enyémet csak simán fogtam a karomban és simiztem. Ha még ez sem jó, akkor lehet az egymás mellett fekvésen gondolkodni, pl. matraccal vagy két ágy egymás mellé tolásával. És végül marad a közös fekhely.

Egyébként én is együtt aludtam a lányommal végig és nekünk is bevált (nem is tudom, mikor volt a lányomnak szorongásos szakasza...), de nem mindenki meri/akarja ezt azonnal bevállalni. Ha félsz tőle vagy ellenérzéseid vannak, kezdd nyugodtan a másik megoldással, mert lehet, hogy valamelyik köztes szint is meg fog felelni a gyerkőcödnek. A lényeg, hogy legyél rugalmas és ne zárj ki kapásból semmilyen lehetőséget. A szorongás csak átmeneti szakasz és jó eséllyel utána vissza fog állni a rend, nem marad így örökre.

Kisfiam most múlt 1 éves, de kb 1 hónapja , vannak éjszakák amikor sokat sírdogál, és csak akkor alszik el , ha ot vagyok vele. Az elalvással nincs gondunk, de hajnalban van hogy nem nyugszik meg egyedül. Van arra is pl hogy csak cumit adok neki, megsimogatom,és vissza alszik , de van a másik véglet is (ezt sem bánom), hogy már a simogatás nem elég, a kezemben elalszik, de ha visszateszem az ágyába, azonnal sírni kezd. Ilyenkor maradok vele, a szobájában van egy kis kanapé, ott szoktunk összebújni, ill ő rajtam alszik el, szorosan hozzám bújva, majd utána már egymás mellett alszunk, van hogy reggelig, de van hogy visszateszem az ágyába, és én ott alszom a kis kanapén.

Próbáld ki szerintem is mindegyik lehetőséget, úgy is látni fogod mi válik be nektek. Nálunk is hol ez hol az a megoldás.