Hogyan tanítanád meg az egyedül alvást?

Csak akkor marad meg,ha egyedül hagyod a simogatás után és nem törődsz azzal,ha sír! Néhány napig nehéz lesz,drasztikus is,de utána hozzászokik,hogy egyedül aludjon.

Könnyű elrontani valamit,de nagyon nehéz helyrehozni.

Pedig amit az első írt, jó.

Sajna (nem sajna) megszokta, hogy így alszik el, az öledben. Ezt nyilván nem fogadja jól.

2 kislány anyukája vagyok. (17 hó a korkülönbség) A délutáni alvással a nagyobbnál sem voltak gondok 2 éves koráig. Utána.... 1 hónap után azt mondtam, ez nem mehet így tovább. De pár nap és megszokta hogy ha délelőtt alvás van, akkor vagy alszik vagy CSÖNDBEN játszik amíg a pihenőidő tart. Így a kicsi is tud végre aludni.

Amit tudok tanácsolni.

Az ágyába tedd bele. Sír, bemész, felveszed, (nem ringatod!), leteszed, kimész....sír...bemész ismét felveszed, megvigasztalod (itt vagyunk a másik szobában, alvás van, mi is alszunk..stb) leteszed, kimész. ...Sír. Bemész, megsimogatod, aludjál anya is alszik/aludna, kimész....ezt még 1-2-szer ritkább időközönként. Aztán nem menj be hosszabb ideig. Ő már elég "nagy" ahhoz hogy azért sírjon mert baj van (fáj valamije), hanem azért sír, mert nem ezt szokta meg. Hisztizik hogy legyen úgy mint eddig.

Lehet szőrös szívűen hangzik ez, de pár nap, lehet egy hét is, és rájön, ha alvás van, aludni kell a saját helyén.

Ne add föl másfél óra után, nehéz lesz ez a pár nap (vagy 1 hét), de megszokja.

Sosem voltam a "hagyjuk sírni a babát" híve, míg pici volt. Egy pár hetes/hónapos még nem tudja elmondani mi a baj, sosem hagytam ekkor sírni a lányaimat mondván "majd megunja". De ilyenkor, több mint egy évesen (főleg ha megszokott valamit), már inkább hiszti miatt sír, mintsem hogy fájna valami.

Tényleg azt mondom, légy következetes, ha elhatároztad magadban hogy mit szeretnél, akkor egy másfél óra sírás után(persze ha öklendezik, vedd fel, nyugtasd meg, de ne ringasd altatásba AHOGY Ő szeretné) is csináld tovább. Kemény lesz, de hatásos, és közben tudni fogja hogy ott vagy a másik szobában, és ha baj van, ott vagy.

2. vagyok.

Tudom, nehéz sírni hagyni (ha már nagyobb). De ha most nem teszel semmit, idővel még nehezebb lesz.

Jó pár alkalommal voltam úgy, hogy szívem szerint ringattam volna, tutujgattam volna, de ennyi idős korban meg kell tanulnia azt is, hogy nem minden úgy működik, ahogy Ő akarja.

És most nem is az alvásokról van szó. Sajna (bármilyen nehéz) szigorúnak és következetesnek kell lenni. Persze vannak kivételek: pl mikor beteg volt 2 évesen (lázas, náthás...) bent aludtam velük. Aztán jött a 2 éves lányom hagy "Anya miért nem alszol Velem? Aludjál itt!"

Nehéz volt utána. A betegség alatt 1 nap alatt hozzászokott, hogy bent aludtam (3 napig). Ez hosszú távon nem működne, így mikor meggyógyultak a gyerekek, pár nap hiszti után a nagy tudta (visszaállt a régi "rend")-a kicsi nem sírt aki akkor 8 hónapos volt- , hogy ott vagyok a másik szobában, ha bármi van, ott vagyok, megyek, Ő is át tud jönni. Pár nap kellett és megszokta, azaz visszaállt a rendszer.

Az a pár nap nehéz volt, mert szívem szerint ölelgettem volna..., kemény volt, de azóta mindenki a saját helyén alszik.

Kitartás, következetes legyél, az a lényeg, bármit is csinálsz.