Van még rajtam kívül olyan aki úgy gondolja itthon lenni a babával (gyerekekkel) sokkal élvezetesebb könnyebb és szórakoztatóbb mint dolgozni?

Szerintem nagyon rossz, hogy a gyerekek nincsenek az anyjukkal szinte semmit, és nem volt jó ötlet a nők munkába állása sem (nincs több pénz semmivel, ez jól ki van találva). Így igen hasznos és normális ha velük vagy, tanítod, neveled és szeretd őket, ezt nem tehet meg sem az iskola sem az óvoda. A mai munkabeosztás mellett ( a 8 óra már sehol nem elég) szinte nem is látjuk a gyerekeinket és nem tudunk róluk semmit ha dolgozunk.

Szóval főzz finomakat, játssz velük és szeresd őket, hogy legyen igazi meleg otthonuk.

Nos, amiért én cserélnék a férjemmel, az az egyik munkájában a váltott műszak, így vagy délelőtt vagy délután akad szabadideje (az éjszakázás mondjuk nehezebb ügy...). A másik munkája pedig a hobbija, és szívesen csinálja.

A munkámat ugyan csak a társaság és a kövér fizetés miatt szeretem, mégis néha azt gondolom, hogy bárcsak már visszamehetnék. Két nagyon eleven és rosszcsont gyerek, kis különbséggel igencsak próbára teszi a türelmemet meg az erőnlétemet minden nap. Ehhez képes az iroda edzőteremmel és büfével elég csábító :)).

Én imádom a gyerekeimet, jó volt velük lenni, de nekem hiányzott a munkám is. Amit nagyon utáltam/utálok, az a házimunka. Vasárnap háromszor mosogattam, estére mégis tele volt a mosogató. Pénteken port töröltem, ma megint kell. Ezt utálom, de nagyon. Egyszer-egyszer szeretek főzni, új recepreket kipróbálni, de elriaszt, hogy utána ott a kupi a konyhában.

Úgyhogy aki ezt szereti (van ilyen, aki szuper háziasszony), az biztos jól érzi magát a GYES alatt. De mivel az nem csak abból áll, hogy a babucival sétálgatunk és építőkockázunk, ezért mi, akik ezt az időszakot annyira nem élveztük, az nem azért van, mert a gyereket nem szeretjük, hanem maga a takarítós rész nem nem jön be. Én a kettővel egymás után voltam otthon összesen 3,5 évet, az vége felé már majdnem megbolondultam, a fizetendő számlákat is excelben vezettem, úgy hiányzott.

Aztán két évig voltam részmunkaidős, az volt a legkiegyensúlyozottabb időszakom. Tudtam foglalkozni a gyerekekkel, dolgoztam.. Vasalásra volt segítségem, anyukám sokszor hozott főtt kaját, így a nem-szeretem munkák nagy részét le tudtam passzolni. Most is eldöntöttem, hogy nem fogok egy hétvégét lakást suvickolni, inkább hívok takarítónőt én meg a gyerekeimmel vagyok.

7: "Ehhez képes az iroda edzőteremmel és büfével elég csábító :))."

Van még itt rajtam kívül más kétgyerekes anyuka is, múltkor nevetgéltünk, hogy mi hétfőnként itt pihenjük ki magunkat. :-)