A kisbabám 7 hónapos múlt és nem fordul vissza a hasáról a hátára. Járunk gyógytornászhoz, de az akarat nincs meg a kicsiben. Hogyan tudnék még itthon segíteni? Eszközök? Hasznos hozzászólásokat várok. Köszönöm.

Szia!

Nekünk 2 kislányunk van, a nagyobbik downos, vele jártunk tornára. a forgást úgy gyakoroltuk, mint ahogy az első válaszoló írta, pokróccal. Nála működött is a dolog. A kisebbik lány is megkésve kezdett forogni, a dokinénink tanácsára vele is megpróbáltuk a pokrócos "fejlesztést", de mint ahogy a ti babátok is, ő is kitámasztotta a kezét, így vele sem tudtuk ezt gyakorolni. eleinte mi is igazgattuk a kezét. Aztán próbáltuk a játékos verziót is, azzal azért már jobban működött, de amíg ő nem jött rá magától, addig nem nagyon forgott. Most már minden oké, a hó végén lesz 1 éves, forog, mászik, felhúzza magát, segítséggel jár illetve ha valamiben megkapaszkodik oldalazva lépeget. Egyébként a keresztlányom egyáltalán nem forgott, érdekes, hogy ő ezt a szakaszt kihagyta, pedig 10 hósan már járt. 7 - 8 hós koráig csak feküdt, vagy max. hasra fordult, aztán abból négykézlábra állt, felhúzta magát és elindult. Mászni sem tudott. a mai napig nehézkesen forog, de nem foglalkoztak vele az orvosok, mert hogyha tud járni, akkor nem gond. nyáron lesz 5 éves, egészséges, mozgékony kiscsaj.

A gyógytornász nem ajánlott semmit sem?

szia! a downos kislány anyukája vagyok. nagyon sok lelki erő kell a tornához, mi több, mint egy évig jártunk, eleinte heti rendszerességgel, tehát heti egyszer sírás a baba és az én részemről is, egyszerűen nem bírtam sírás nélkül, a mai napig látom magam előtt a kérlelő tekintetét, hogy "anya, segíts, bántanak!". Amit tanultunk gyakorlatokat, naponta 3szor kellett itthon tornáztatni vele, szintén csak sírással ment az egész. De mindig az járt a fejemben, hogy ezt érte csináljuk, és ha most nem tornázunk úgy, ahogy kell, az az ő mozgásfejlődésére lesz rossz hatással. Megtehettem volna, hogy az itthoni tornákat kihagyom, csak hogy ne sírjon vagy, hogy nekem lelkileg könnyebb legyen, de nem lett volna semmi értelme. Nagyon nehéz időszak volt és amikor menni kellett tornára, már reggeltől stresszben voltam, a sírás kerülgetett, természetesen ezt a babánk is érezte és ő is nyugtalan volt ezeken a napokon. A férjem is ott volt velünk minden egyes alkalommal és ha itthon már nem bírtam a tornáztatást, ő segített. A sok torna meghozta a gyümölcsét, 20 hósan egyedül járt a kislányunk, náluk ez nagyon jónak számít. Ismerünk olyan kisfiút, aki 2 évesen csak felülni tudott, pedig vele előbb kezdték a tornát, mint mi. Sokan megkérdezték, hogyan és mit tornáztunk, hogy a kislányunk ilyen ügyesen elindult. Mi meg azt hittük, hogy már mi is le vagyunk maradva. :)

Sok kitartást kívánok nektek és az tartsa benned a lelket, hogy ez csak a babátok javára válik. Tudom, rossz látni, hogy a babának nem akaródzik, de neked, nektek kell erősnek lenni.

Kedves Kérdező!

Hasznos volt a gyógytornára járás? Átfordult a kisbabád magától hasról hátra?

Sajnos az én kisfiam sem akar átfordulni a hátára, csakis hátról hasra fordul, pedig már elmúlt 7 hónapos...

A te kisbabád amúgy erős baba? Úgy értem ha hason volt, akkor nagyon ki tudta nyomni magát? Az én kisfiam erős, de ez a forgás nem akar menni, én meg már nagyon kivagyok, mert az ismerőseim közül mindenki babája már fiatalabban meg tudta ezt csinálni...