3 hónapos kisfiam nem aludt még kiságyban. Hogyan szoktassam át?

Szia!

Az én kisfiam dettó ugyanez volt, bár ő kiságyban aludt, de csak úgy, ha kézbe el lett ringatva vagy cicin.

De hidd el!! Tapasztalatból mondom, mert mi már túl vagyunk ezen: Legyél következetes!!! Ez a legfontosabb. Tudom, hogy eleinte a szíved fog megszakadni attól ahogy sír, de ha kiveszed sose lesz vége. Persze ez a kiságyra szoktatás részéhez vonatkozik, természetesen ha a hasa fáj, ne hagyd kínlódni. De azt is tudni kell megkülönböztetni. Ismerek olyat, aki bebeszéli már magának h a gyereknek fáj a hasa még mindig és csakazértis kiveszi. Pedig már 6 hónapos a törpe..Na mind1.

Visszatérve én azt csináltam, hogy beraktam az ágyikóba és szó szerint otthagytam. (persze láttam mi történik, csak ő nem látott engem) 3 hétig úgy aludt el, hogy rendesen álomba bőgte magát, volt h másfél-két órán keresztül üvöltött. Minden este lilára bőgte az arcát. Tudom ez iszonyú gonoszul hangzik, nagyon rossz volt hallgatni!! Volt h én kint bőgtem ő meg bent. Szóval pocsék érzés, mindenesetre nekünk bejött. 3 hét után mint a kisangyalok! Leraktam az ágyába, otthagytuk és szépen egyedül elaludt. Nemsokára 2 éves és azóta is egyedül alszik, még a nagyiknál is. Olyannyira jól sikerült a dolog h én mostmár néha úgy szeretném ha együtt aludnánk, és a mi ágyunkban nem is tud elaludni :))

Najólvan hát bocsi, kicsit hosszúra sikerült, de egy szó mint száz: következetesség!!

És nagyon sok kitartást kívánok nektek!!

Én szintén három hónaposan döntöttem úgy, hogy mostmár megtanítom a kisfickót egyedül elaludni. Mondhat bárki bármit, az ő érdeke is, hogy el tudjon így aludni. És szerintem egy anyukának is jár annyi, hogy legalább az ágyában egyedül (illetve a párjával) legyen. Arról nem is beszélve, hogy én egyedülálló vagyok, az idő egy igen drága kincs, főleg az, amit magamra szánhatok. Úgy gondoltam, nem vagyok azzal önző, ha legalább éjszaka szeretnék kicsit magamban lenni.

Én úgy oldottam meg, hogy amikor már láttam, hogy álmos a fiúcska (de nem idegileg kifáradt, nyűgös és gyakorlatilag vígasztalhatatlan), akkor szépen betettem a kiságyba, mondtam neki, hogy Jóéjszakát Krisztián!, aztán kicsit arrébb mentem, énekeltem neki. Amikor sírni kezdett, akkor kivettem, megnyugtattam, de még ébren visszatettem. Ez így ment két órán keresztül. Másnap már csak másfél óra, következő nap már fél óra volt, aztán öt nap alatt eljutottunk oda, hogy amikor letettem, az arcához húzta a hálóingem (mert az anyaszagú :)), és szépen elaltatta magát. Már ölben el sem alszik, csak ha le van téve.

Szia!

Én a harmadik babámat várom,és első naptól fogva a gyerekeim a saját szobájukban a saját ágyukban aludtak.

Mi úgy oldottuk meg,hogy amíg éjszaka felkeltek,(sajnos hasfájós volt mindkettő)és szoptak,addig volt a szobájukba egy ágy nekem,az ágyikójuk mellett,és így nem kellett futkosnom.A hasfájás nagyon rossz dolog,én nem hagytam olyankor az ágyban sírni,és máskor sem.Szépen türelemmel is bele lehet szoktatni az ágyába a babát,nem kell hogy emiatt sokat sírjon.Egy ilyen picikének még nagyon fontos az anyja közelsége,ő azt hiszi ha nem lát nem érez,hogy elveszített,teljesen kétségbeesik.Ezt szerintem nem szabad hagyni.Én is mindig ébren tettem le őket aludni,mert az altatott babák ébrednek fel sokszor éjszaka.2-3 hónaposan már mindkét gyerekem átaludta az éjszakát nyugodtan,a saját ágyában.Csak türelem kell hozzá.Van amelyik gyerekhez kevesebb,van amelyikhez több.Ha szüksége van az anyjára mindig meg kell hogy kapja,mert így alakul ki a biztonságérzete.Tedd ébren le az ágyába aludni,persze győződj meg róla,hogy minden rendben.Úgy értem,tiszta a pelus,nem fáj a pocak,nem éhes,nem szomjas...stb..

És ha sír menj be hozzá,beszélj,énekelj neki,simogasd az arcocskáját,érezze azt,hogy bármikor számíthat rád,nem hagytad magára,csak az a rend,hogy éjjel az ágyunkba alszunk.Hidd el,meg fogja előbb utóbb szokni.

De szerintem nem folyamodj drasztikus eszközökzöz,mint hogy órákon át sírni hagyod egyedül.

Kitartás,és türelem,és sok-sok szeretet kell hozzá.

Sok sikert,üdv.