Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Anyukák! Van köztetek olyan,...

Anyukák! Van köztetek olyan, vagy ismertek olyat aki valamilyen (bármilyen) okból kifolyólag félt/nem mert egyedül maradni a babájával/babáival?

Figyelt kérdés

És ha igen mi volt az az indok?)Teszem azt depresszió,rossz gondolatok,indokolatlan félelem).

Ha valakinek volt vagy ismert olyat,meddig tartott ez a dolog/érzés?


2012. máj. 19. 16:18
 1/6 anonim ***** válasza:
Van ilyen ismerősöm.Ha jól emlékszem ez kb.addig tartott,amíg olyan 3éves körüli lett a gyerek.Egyszerűen parázott,meg volt ebben rossz kedv is.
2012. máj. 19. 16:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 anonim ***** válasza:

Én azt hiszem ilyen voltam, bevallom. Mikor hazahoztuk, csak ketten voltunk a férjemmel, és egyikünknek sem volt semmiféle tapasztalata baba ügyben.

A kórházban is csak húztuk a perceket hazajövetelkor.

Első két hétben a férjem itthon volt, de ha boltba ment, én tisztára kivoltam. Mikor visszament dolgozni akkor is volt bennem feszültség, de mindig próbáltam nyugtatni magam, hogy megtudom csinálni.

Féltem, hogy rájön a sírás és nem tudok mit csinálni. MOstmár tudom semmi okom nem volt rá, tök alaptalan volt. De szerintem mégis valahol ez normális félelem volt.

Pontosan nem emlékszek, de néhány hónapig eltartott, de enyhülő formában.

Aztán meg az lett a bajom, hogy magamat féltettem, nehogy engem érjen valami baj, hogy a babának legyen anyukája.

PRóbálok visszagondolni, úgy 2 éves koráig volg ez.

Persze hülye gondolatok ma is vannak még, de már nem félelem.

2012. máj. 19. 16:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 anonim ***** válasza:
Jaja, én is így voltam. A babát 100%-ig elláttam, inkább azért féltem, hogy elájulok, meghalok! és ő meg egyedül marad. Szerintem ez nem normális dolog, de most 2 évesen már nem parázok pedig 90%-ban kettesben vagyunk.
2012. máj. 19. 21:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 anonim ***** válasza:
Azt hittem én vagyok csak ilyen "hibbant" :D:D:D:D:D:D:D
2012. máj. 19. 22:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/6 anonim ***** válasza:
én is igy voltam korház után anya 2 napig tudott csak otthon maradni velem és végig bőgtem az éjszakát mert tudtam hogy egyedül kell lennem vele..féltem hogy nem értem majd mit akar.rettegtem a pelenkázástól..az öltöztetéstől..csak2hetes korában füredttem meg először..addig csak nedves szivaccsal átmosdattam:)éjszakánként 20 percenként állitottam ébresztőt hogy leelenőrizzem jol van e..ahogy teltek a napok ugy lett minden egyre könnyebb..minél többször csináltam vmit annál biztosabban ment..ugyhogy kb 1 hónapig tartott..de utánna jött a hozzátáplálásos para amiről mindenki mást mond utánna azért féltem..aztán elkezdett járni azért féltemnehogy összetörje magát..szoval mindig is tartottam vmitől..
2012. máj. 20. 12:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 anonim ***** válasza:

ÉN!!

Borzalmas időszak volt! Azt hittem nem élem túl:( És nem mertem senkinek sem elmondani csak a tesómnak. De ő nem tudott jönni, mert neki is családja van, és 300 km-re laknak. Anyukám már nem él, pedig ő aztán tuti értette volna, hogy mi a bajom. Anyósomnak néha próbáltam elmondani, hogy valami nem stimmel velem, de mindig belémfolytotta a szót: Nem értem mi bajod, boldognak kellene lenned! Nincs hiteletek, itt a gyerek, dolgoznod sem kell. Ezzel el is volt intézve. Nem is próbálkoztam öbbször.

Vívódtam magamban, és amikor a párom elment éjszakánként dolgozni, én bőgtem, és a gyereket úgy fürdettem, hogy ha valaki meglátja az röhögőgörcsöt kapott volna. Éppenhogy hozzá mertem érni, kicsit lelögyböltem és már kaptam is kefelé a vízből. Lefektettem. és egész álló éjjel minden neszre felriadtam, összerándultam. Nappal lestem a szomszédkat, hogy itt vannak e, ha valami "baj" lenne, akkor tudjak kitől segítséget kérni. Ha nem láttam a szomszéd kocsiját elkezdtem sírni! Iszonyat volt. És ezt tartott olyan 4-5 hónapos koráig. Ma már 11 hónapos, nem egyik napra a másikra múlt el a félelmem, hanem fokozatosan, észre sem vettem, én egyenes arányban gondolom azzal ahogy magabiztosabb lettem, megismertem a gyerekemet, sikerült 1-2 alkalommal kitalálnom, hogy tényleg miért is sír, és ez akkora büszkeséggel töltött el, hogy lassan nem féltem a FELADATTÓL. Mert ő a feladat :-)Szóval kitartás kérdező :-)

Ja egyébként szülés utáni depresszióm volt, nem kezelték...elmúlt...illetve lassan múlik :-)

2012. máj. 20. 13:59
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!