Normális dolog, hogy tehernek érzem a kisbabámat?

Nem akarlak elkeseríteni, de ha már 3 hét után fáradt vagy, mit fogsz mondani 2 év után?

Vegyél igénybe minél hamarabb segítséget, szedd össze magadat, különben depressziós leszel és az senkinek nem jó, sem neked, sem a babádnak, sem a környezetednek.

Minden jót.

Nincs segítséged, mondjuk nagyszülők, most lenne legnagyobb szükséged rájuk.

Kellene egy pár nap amikor tudsz egy kicsit magaddal foglalkozni,majd ha nagyobb lesz sokkal könnyebb lesz olyan szépen tudnak hancúrozni, és tetszetni magukat.

Menjetek el babakocsizni, egy kicsit fagyizni, vagy beülni egy kerthelyiséges étterembe.....

Próbáld a jó oldalát nézni, fel a fejjel!:))

A világ legtermészetesebb dolga, amit átélsz. Ne aggódj, tényleg jobb lesz, ahogy nő a baba. Tudom, hogy ez most hihetetlennek tűnik, de tényleg így van.

Az enyém másfél éves és mostanra már csak nagyon távoli emlékkép az első 6-8 hét, amikor egymást érték a szoptatások és peluscserék. semmi másról nem szólt az élet, csak etetni, pelusozni, altatni, aludni, enni, etetni és így körbe körbe.... Tényleg nagyon hamar elmúlik.

Könnyebb akkor lesz,ha majd óvodába megy,Te meg dolgozni.

Csak akkor majd más problémák jönnek.Valóban nehéz,de senki nem mondta,hogy könnyű.Aludj,mikor Ő is alszik,és ne tartsd a kezedben mindig,mert tényleg le se fogod tudni tenni.és gondolj arra,hogy más is végigcsinálta,és próbálj örülni a napi fejlődésének mozdulatainak, mosolyának,,mert ezek a szép és könnyű napok hamar elmúlnak.

Könnyebb akkor lesz,ha majd óvodába megy,Te meg dolgozni.

Csak akkor majd más problémák jönnek.Valóban nehéz,de senki nem mondta,hogy könnyű.Aludj,mikor Ő is alszik,és ne tartsd a kezedben mindig,mert tényleg le se fogod tudni tenni.és gondolj arra,hogy más is végigcsinálta,és próbálj örülni a napi fejlődésének mozdulatainak, mosolyának,,mert ezek a szép és könnyű napok hamar elmúlnak.És igaz a mondás,rá fogsz jönni,hogy kisgyerek kis gond,nagygyerek nagy gond.Te most az icipici gondnál tartasz.

Én is teljes mértékben ezt éltem át..annyira vártam,és a végén akkora teher volt,ha sírt nem tudttam megnyugtani volt hogy mondtam neki hogy kidobom az ablakon..meg ilyen csunyaságokat,nem tudtam aludni,enni,egy jót fürdeni tőle..szóval semmit sem,annyira igényelt,a párom sem tudott segíteni,sőtt ő is zavart hogy van egyáltalán,aztán a tesóm elkezdett rángatni plázáról-plázára,és sokkal jobb lett hogy emberek között voltam,én is ujra embernek éreztem magam,nem egy robotnak,szerdán már 6 hetes lesz,és tényleg egyre jobb,bár még mindig van mikor kiborít ha sír,nem alszik..de jobb hétről-hétre..és imádom őt,és nem bánom hogy megérkezett közénk!

Szóval a lényeg hogy ne legyél depis..menni-menni-menni,akár hova csak mozdulj ki a négy fal közül..nekem ez segített mert már én is a depi határán voltam!

Kitartást neked!!!