Csak az en fiam örül meg, ha meglatja az apjat, vagy ez normalis jelenseg?

Naneeeeeeeee ezt en is irhattam volna szorol-szora csak annyi a kulonbség hogy én orulok meg ettol a viselkedestol :) Bocs az ekezetekert nincs magyar billenytuzetem.

Vagyis csak é van, még annyit hogy velem olyankor nincs is joban :)

Gondolom, sovány vígasz, de nálunk is ugyanez van...Mindig is ő volt a sztár, hiszen kisfiam egész nap velem van, elég sokszor elhangzik a "nem szabad" és a "nem" és, hát hisztikorszak kezedete lévén az idegeim is eléggé megtépázottak, mire Apa délután 4-5körül hazaér. (Gonoszság lenne tőlem azt mondani, hogy ő "kisimultabb", hiszen dolgozik, de valahogy mégis más környezetbe mozog, mint én 24órában egy kis hisztizsákkal). Innentől kezdve le sem száll róla, ha elmegy Apa vécére, akkor ott sír az ajtó előtt, az esti motorozások nagyjából 500méterig tartanak, onnantól Apának cipelni kell (és nem akarja nekem elhinni a férjem, hogy a délelőtti sétán 2órán át motorozunk, sétálunk, rohangálunk és egyszer sem kell cipelnem a fiamat..).És igen: jönnek az extra nyüszik, tévé csapdosás (ez az egy, amire mérges az apja)...Egyébként teljesen megértem, szerintem tök normális dolog, és azt is tudja az eszem, hogy örülnöm kéne,hogy ilyen szépen elvan az apjával, de egyben rosszul is esik, hogy hiába lehetnék magamra "büszke", hogy a órákig tartó séták, játékok mellett még ebédet is főztem és a lakás is elfogadható állapotban van... mégis Apa a király..