Hogyan segítsek a pici fiamnak vérvételnél?

Lányomtól 4 hónaposan vettek vért, nem is hagyták hogy ott legyek (bár ez kórházban történt, egyéb betegség miatt). Utána ölelgettem, puszilgattam, de szerintem hamar túl volt az egészen, nálam már megnyugodott, és nem is emlékszik rá.

Ilyenkor csak annyit tehetsz, hogy ott vagy neki, megöleled, érzi a jelenléted, és utána megnyugtatod. De ne aggódj, stramm kis gyerkőcök, könnyebben túl vannak rajta mint egyes felnőttek!

Később 1 évesen vettek lányomtól vért, akkor már elmagyaráztam neki mi fog történni, és gondolom nem értett meg mindent, de azért fontosnak tartottam, hogy elmagyarázzam neki. Akkor már az ölemben ült, szegényt jóformán le kellett fogni, mert menekült volna. Utána megdicsértem, hogy ügyes volt, és persze magamhoz öleltem.

Uhhh... Mi a gond konkrétan az evéssel?

Mi is emiatt jártunk vérvételre, dokikhoz. Ha esetleg tudok segíteni valamiben, írj nyugodtan privit, végig csináltam a "nem eszik mizériát" a fiammal.

A vérvételre térve: ő is 3 hós volt, amikor vettek tőle először. Az ölemben ült, az egyik nővér megfogta a karját, a másik pedig pillanatok alatt levette a vért. Sírt, de nem olyan égtelenül, hamar meg is nyugodott. Lényeg, hogy érezze a közelségedet végig.

én úgy vigasztaltam, h odabújtam az arcához, puszilgattam, és mondogattam neki, h semmi baj, mindjárt vége lesz. utána sokáig öleltem a mellemen, bele is aludt.

bármit csinálsz, úgyis sírni fog, mert rohadtul fáj. de ha ott vagy mellette, 10 perc,és elfelejti az egészet.

jól sejtem, h vashiány miatt veszik a vért? vagy tejcukor érzékenység? kívánom, h gyorsan túlessetek rajta!