Kedves anyukák! Ti is csak a gyereketekről tudtuk beszélni?

Az elején igen. Nem történt velem semmi más, miről meséljek? Hogy két szoptatás között milyen volt zuhanyozni? Vagy vasalni? Tényleg nem azért, mert belebolondultam, hanem mert 24 órában ez tette ki az életem. Nem mesélhettem a munkámról vagy az extrém sportokról.

De ettől még beszéltünk a barátnőimről is, a szerelmi életükről, a munkájukról, a családjukról.

A másik: erről kérdeznek. 10 hónapos a lányom, a kutyát nem érdekli hogy ÉN hogy vagyok, nem veszik észre ha fodrásznál voltam, nem kérdezi senki hogy mit csináltam a hétvégét. Csak hogy a gyerek hogy van, mit csinál, hány foga van, alszik-e este, mit szeret enni, mi a kedvenc játéka, élvezi-e a fürdést stb.

Igen vannak ilyen anyukák. Néha nekem is agyamra ment. Főleg mert én kínosan ügyelek arra hogy ne áradozzak a gyerekeimről imádom őket nekem ők a legcsodálatosabbak nyilván de azért azt érzi egy ember ha a másikat nem érdekli a téma, ha kérdeznek róluk akkor válaszolok, a legjobb barátnőimnek néha egy egy vicces szitut is elmesélek amikor meg kellett zabálni a gyereket mert olyat mondott(gyerekszáj) de ennyi!! És ott abba is hagyom a róluk áradozást.

Annyi más fontos téma van amit örülök hogy meg tudok vitatni a barátaimmak!! Szerencsére rengeteg témánk van.

Van olyan ismerős akivel csak a gyerek és babázás a közös téma hát vele másról nem nagyon tudunk beszélni, de őt nem hívom barátomnak.

Persze, az első pár hét után már mi is jártunk erre-arra. Én mondjuk az első 2-3 hónapban ezt normálisnak tartom. Ha valakinek új párkapcsolata lesz, megismer egy új pasit/nőt akkor általában az a téma. Ez hasonló helyzet.

Az 5 perces posztolás nagyon gáz mondjuk, azt én sem értem. Más boldog-boldogtalant ezzel traktálni és más barátokkal beszélgetni.

Igen vannak ilyenek, személy szerint is ismertem egyet, de megszakítottam vele a kapcsolatot mert zavart a viselkedése. Két verzió volt: elmondatta velem miket csinál a fiam, és ha azokat nem csinálta a lánya akkor rögtön lesajnálta: nem érti miért ilyen anyámasszony katonája, miért ilyen önállótlan stb. Én éreztem magam rosszul. A másik verzió a tromfolás volt. Ahogy az én fiam elkezdett kézen fogva járni, 2 napra rá jött az sms, hogy az ő lánya végig masírozta a lakást. Aztán 3 hét múlva arról panaszkodott, hogy unja már a téren-ahol egyébként nagyon jól lehet más anyukákkal beszélgetni- ölben cipelni a lányát. Ostoba módon megkérdeztem miért nem teszi le a földre (kézen fogva vezetgetni gondoltam) Jött a litánia, hogy a piszokba nem teszi le, meg ott szilánkok is vannak. Nekem nem esett le a tantusz, ezért rákérdeztem, hogy ugyan már, hiszen cipő van rajta annak a talpát nem szúrja át a szilánk, meg miért baj, ha az piszkos lesz. Itt derült ki az igazság, hogy még mászik a kislány, és fényévekre van a lépegetésről. Azóta sem értem minek kellett írnia az sms-t. Miért baj, ha valamelyik gyerek később csinál valamit? Ugyan úgy megtanult járni a kislány is, csak kicsit várni kellett és a világ sem dőlt össze közben. Pl: a kislány jóval előbb ült egyedül, mint a fiam, mégsem éreztem szükségét annak, hogy erőltessem. Mindenki másképp éli meg az anyaságot, ez személyiség függő.

A kérdésedre a válaszom: szerintem gáz, amit az ismerősöd és a hozzá hasonlóak csinálnak, mert a saját üres, esetleg elbaltázott életük miatt a gyerekük túlzott tömjénezésével akarnak kompenzálni, csak azt nem veszik észre, hogy mennyit ártanak ezzel a gyereküknek.