Tényleg annyira rossz ha a baba külön szobában van már a kezdetektől?

Én is úgy kezdtem, mint Te. Az első gyereknél még bírtam az éjszakai macerát. Hiszen felsír a gyerek, te átmész érte, megszoptatod az ágyadban (mert nyilván fekve ébredsz fel a legkevésbé, majd újra felkelsz, büfiztetsz, és átviszed az ágyába. Na ha ezt úgy kivitelezed, hogy közben nem pattan ki a szemed és űzöd el az álmod, akkor nagyon ügyes vagy.

Másodiknál már ennél kevésbé voltam stréber, amíg éjjel sokat szopott a fiam, addig köztünk aludt (így mikor ébredt becsúsztattam a cicim, mikor jól lakott kivettem és aludtunk is tovább), mikor már csak pár alkalomra korlátozódott, akkor átvittem a gyerekszobába, hogy ne szokjon az állandó közelségemhez, a saját ágyát, szobáját szokja meg.

Harmadiknál is ugyan így jártam el, mint a másodiknál, nekem ez volt a legkényelmesebb.

Azt tanácsolom bízz önmagadban, hallgasd meg mások "jó" tanácsát. Aztán, ha úgy nem megy, ahogy Te kigondoltad, majd meríthetsz ihletet azokból. Én úgy érzem az anyaság egy örök próba. Folyamatosan kísérletezek, hogy melyik gyerekemet hogyan tehetem a legboldogabbá. Az egyiknek így jó, a másiknak úgy. Nem lehet csak az A vagy csak a B megoldás jó!

3 gyerekes

HÁT majd fogják neked itt írni hogy jaj nem hallod meg ha nem vesz levegőt meg kényelmesebb úgy szoptatni hogy csak odafordulsz és nem kell felkelni hozzá, szopik, majd alszotok is tovább stb.

Én azt mondom próbáld ki ahogy a szíved diktálja ezt is azt is. Lehet hogy most a külön szoba mellett vagy aztán mikor meglesz el se bírod képzelni hogy olyan "messze" legyen illetve tényleg egyszerűbb és kényelmesebb lesz úgy szoptatnod hogy ott van melletted.

De más miatt nehogy rosszul érezd magad, próbáld meg milyen ha külön szobában van aztán ha bejön ok., ha nem, az is.

Én mindhárom babámmal megpróbáltam együtt aludni úgy értem egy szobában meg hogy közvetlen közelben legyenek.

Hát 4-6 hétig bírtuk, így is úgy is kelnem kellett hozzájuk mert fekve nem tudok szoptatni sose tudtam.

Azonkívül egy szobában sokkal nyugtalanabbul aludtak ők is mi is. Éjjelente kb.6-7 szer ébredtek. Amikor külön szobába kerültek, maradt a 2szeri ébredés (3 óránként ahogy megéheztek) azért az sokkal barátibb volt.

Egyébként meg légzésfigyelőt használva még az sincs hogy aggódsz hogy nem veszed észre ha nem vesz levegőt.

Nem fogod kibírni hogy olyan messze aludj tőle:)

1)fáradt leszel ha mindig bekell mennem szoptatni

2)állandóan azon fogsz kattogni hogy lélelgzik-e még

Nem rossz, pláne légzésfigyelővel, ráadásul mint írod, egybe is nyílnak a szobák.

Eleinte velünk aludt a lányom. De soha nem aludt közöttünk, nem szoptattam fekve. Nem ébredt fel a férjem sem, sokszor azt sem tudta reggel, evett-e éjjel a gyerek. :-)

8 hónaposan raktuk külön, akkor készült el a szoba. Azóta jobban alszunk mindannyian. Én úgyis felébredek, ha felsír, de ő nem hallja a mi mocorgásunkat, és ha ő mocorog, arra azért én sem kelek fel, mint korábban.

A szobájába tegyél majd be egy kényelmes fotelt, és ne hordd át szoptatni a hálóba, így nem fog teljesen felébredni sem.

Most várjuk a másodikat, de helyhiány miatt egyelőre megint velünk lesz, úgy néz ki. Bár az előzőek tapasztalatából kiindulva gondolkodom más megoldáson is...

Kislányunk most 2 éves, az első perctől külön szobában aludt. Nálunk is csak 1 ajtó választotta el a 2 szobát, az első 3-4 hónapban nyitva volt az ajtó, aztán félig becsuktuk. Éjjel ha sírt, kihoztam, megetettem, elringattam és visszatettem. Az elején éjjel 2x ébredt, 2 hónapos korától viszont alszik végig. Neki is jobb ha van saját szobája, amit megszokik. Esetleg egy éjjeli lámpa ( pl a falon, valamilyen babás mintával ) nem árt, azt szokták szeretni.

3 hónapja született kisfiunk, légzési gondokkal született, 2 hétig kórházban volt, lélegeztetni kellett. Amikor haza hoztuk, 1 hétig aludt közöttünk, de csak a légzése miatt mert nagyon féltettük. De 1 hét után ( akkor volt 3 hetes ) átvittem a tesó szobájába, most ott alszanak mind a ketten. A kicsi 1x ébred, a nagy egyszer sem. Nem ébresztik egymást.

Szerintem jobb ha külön teszed őket.