Annyira bánt hogy fél órát sírt miattam, szerintetek megmarad benne?

Nem lehetsz mindig mindenhol készenlétben, mert abba bele fogsz őrülni.

A másik, hogy nem baj, ha a baba szokja, hogy nem rögtön kapja, amit "kér". Így tanul majd meg - csúnyán kifejezve- várni a sorára.

Inkább most sírjon ő, mint Te majd később (mikor nem tudsz vele már mit kezdeni, annyira makacs lett)

Szóval a lényeg, nem fogja a szemedre vetni majd érettségi előtt, hogy miért hagytad az apjával...:-)

Milyen egy szaranya vagy, ku...ra szégyelld magad, hogy az apukával hagytad a gyereket. Máskor ilyen elő ne forduljon, mert a gyerekből sorozatgyilkos lesz! Mindig legyél mellette! Ha kakilsz, ha szexelsz, ha eszle, ha iszol, ha főzöl, ha mosogatsz, ha porszívózol.

(na, most akkor már kapok zöld kezet???)

Könyörgöm, egy 6 hetes babáról van szó! Ő nem passzióból sír, hanem azért, mert csak így tud kommunikálni, ha szüksége van valamire... Nehogy már azt mondjátok, hogy hagyja sírni a kérdező!

Kedves kérdező! Szerintem nem kell aggódnod, ha ez csak egy egyszeri eset, a babád gyorsan elfelejti, mi történt. Gond csak akkor lehetne hosszú távon, ha rendszeresen sírni hagynád a picit, de úgy látom, itt egyáltalán nem erről van szó. Azért én legközelebb apukát küldeném be a boltba...

3-as!Tőlem kaptál zöld kezecskét!:-))))

A sógornőm úgy mos fel a lakásban hogy tolja maga előtt a babakocsit....(no comment)nehogy sírni kezdjen a baba.

Agyrém!!!!!

7-es, köszi:-)

Pipa tudok lenni ilyenkor. Mert most még nagy a szájuk, hogy a baba nem bírja anyuka nélkül egy percig sem, de 1-2 év múlva meg jobb esetben jönnek ide sírni, vagy már pszichológushoz járnak.

Nem azt mondtam, hogy nem kell a picivel foglalkozni, de mindent ésszel.

Nekem ikreim vannak, 21 hónaposak. Én úgy megyek el itthonról, hogy hiába pápá-zok, le sem kaksizzák, de mikor jövök haza, iszonyúan örülnek nekem, ölelgetnek, puszilgatnak (cuppanthatnak). Mikor nem vagyok itthon, nagymamával és apjukkal is nagyon jól (sírás nélkül) elvannak. Így jó mindenkinek, nem?

jajj Istenem, dehogy marad meg benne!

egyrészt a babádnak még nincs hosszútávú memóriája, már el is felejtette!

másrészt nem tettél semmi rosszat, az apukájával volt, ő dajkálta, olyan is lesz, hogy te nem fogod tudni megnyugtatni és hiába leszel ott, fél-egy órát sírni fog!

jah és nem miattad sírt! nem kint hagytad a parkolóba egyedül, pont annyira apa gyereke is mint a tiéd! így történt, ez van, gondolom jó nagyot aludt utána :)

Az a helyzet, hogy van bennünk egy "görcs" amikor ilyen pici a baba, és ez bizonyos szempontból genetikailag van kódolva, az utódgondozás miatt. Szóval átérzem mit éreztél. Viszont hiába ilyen pici a baba, nem "csak a cici" létezik. Nekem több hasfájós babám is volt, és bizony olyankor az én karomban is üvöltött órákon át, és a cici sem kellett neki. Kínzó érzés, ha az ember nem tudja megnyugtatni a babát, én ilyenkor -amellett hogy megpróbáltam mindent- mindig arra gondoltam, hogy "babám, te kínlódsz, megoldani épp nem tudom, minden amit tehetek, hogy veled vagyok".

Nálatok meg épp a férjed volt vele, tehát nem hagytátok magára.

Persze ha meg lehet oldani, akkor legközelebb vidd magaddal ahová tudod, de ne emészd magad emiatt.

3 gyerekes anyuka (legkisebb 10 hetes)