Amióta felnőttem és már kisbabám is van egyre rosszabb a kapcsolatom anyukámmal, nem birjuk egymást elviselni, kérek tanácsokat?

Úristen!!Hogyan gondolkodhattok így az Édesanyátokról??? Én ezt nem értem. Amikor picik voltatok gondoskodott rólatok,felkelt hozzátok éjjel,megvigasztalt bennetek, Nektek meg teher most. Neki gondoljátok nem volt néha nehéz veletek????? Mégsem dobott félre, csak mert nyűg volt neki. Nyilván más korosztály, más felfogás,de az Édesanyátok!! Lelkiismeret furdalásotok lehet,mert van miért. Év elején halt meg az Apukám, néha azt éreztem, hogy sok, idegesítő,de nem bántottam volna meg ezzel. Most mindennél jobban szeretném, hogy itt legyen és inkább idegesítsen :(

Kérdező,Te féltékeny vagy a gyerekedre, ez tisztán látszik az írásodból. Én imádom, amikor anyukám kényezteti a kicsimet. Számomra ez boldogság. Egyébként a mamákat szokták mamának szólítani és az Édesanyákat, pedig Anyának. Igaza van Anyukádnak. Persze, ha nem magyarok vagytok, akkor lehet Mamázni az Anyukát.

Gondolom nem ezt a választ vártad,merthogy nem bólogatok, hogy igazad van,utáljuk együtt az Édesanyánkat. Lehet lepontozni.

Első válaszadó, no komment..... :(

Azért csak felneveltek a szüleitek. Tudjátok azon gondolkozom, ha történne velük valami akkor a lelki ismeretetekkel, hogy az ördögbe számolnátok el?

Én úgy gondolom ez egy picit túl van lihegve. Miért nem szólíthatná Édesanyádat Mamának a gyermeked? Te az anyukája vagy. Itthon így szokás hívnia a gyereknek a anyukáját. Persze ez a ti döntésetek de akkor miért nem kérdezitek meg az édesanyátokat, hogy hogyan szeretné, hogy a gyereketek szólítsa?

Igen az én Anyukám is néha idegesít amikor mondja a tanácsait de én a következőt teszem. Meghallgatom és ha hasznos akkor megtartom ha nem akkor meg eleresztem a fülem mellett. Tetszik vagy sem ti az első válaszolóval együtt örökké azö kicsi lánya lesztek anyukátoknak.

Most gondoljatok bele nektek hogy esne, ha majd 20 év múlva a ti gyerekeitek csinálnák ugyan ezt? Már pedig az esély meg van, hiszen tőletek is ezt látják.

Én nagyon tudok csodálkozni, hogy egy Anya lánya közti kapcsolat hogyan tud ennyire tönkre menni.

Hát igen a Mamák Papák azért vannak, hogy a gyerkőcöket kényeztessék.

Én maximálisan megértem a Kérdezőt is és az 1-es válaszolót is. A 3-asnak csak annyit mondanék, hogy az, aki nincs és nem is volt ilyen helyzetben, kapcsolatban az édesanyjával, továbbá NEM ilyen természet, annak fogalma SINCS, hogy milyen is ez. Én is hasonló szituban voltam/vagyok. A férjem nyitotta fel a szemem még a házasságunk elején, hogy tulajdonképpen én az anyum rabszolgája voltam az életem korábbi részében. Meghatározott mindent körülöttem, beleszólt, megmondott mindent, "tanács" köntösébe burkolt parancsokkal látott el mindig is, ami ha nem teljesült, jött a kritika, piszkálás, lelki terror és rám hatás. Sosem voltam elég jó neki, sosem lehetett igazam, csak neki és minden csak úgy, ahogy ő.... Úgyhogy kb 20 évnyi "harc" után gondolhatod milyen gyomorgörcs volt minden egyes találkozás előtt a gyomromban, s kérdeztem, hogy nna, vajon ma mit kapok megint, mibe köt bele..stb Egy állandó érzelmi hálóban voltam, amit nem tudtam, hogy hogyan lehetne jól kezelni és amiből jól lehetne kijönni.. És igem, ő is az a típus, aki mindenre és mindenkire ráakar telepedni, s megmondani a frankót, ossza a tanácsokat, amiket később számon is kér. Ha pedig nem úgy van/volt valami, ahogy ő azt elképzelte, akkor persze jön az idegtépő szúrkapiszka, döfködés, beszólás, véleményezés, ha pedig érzi, hogy végképp nem tud célt érni, akkor a pocskondiázás, sértegetés vagy jön a mártírkodás, önsajnálat és érzelmi zsarolás, másra való hatás. Nemrég egy rokonunk fogalmazott úgy, hogy anyum addig tud csak szeretni, amig az ő zenéjére táncolnak.. Hát igen... sajnos ez igaz... :(

Én 2 éve vagyok már házas, s 10 hónapja szültem. A terhességig elég jól tudtuk kezelni a kapcsolatunkat (hála a férjemnek és a 100km távolságnak), viszont a terhesség előrehaladtával kezdett (újra) elviselhetetlen lenni. Férjemmel szerencsére még nem volt konfliktus, de beszéltük, hogy ha nem szabunk határt anyumnak, akkor kettőnk közé fog állni. Úgyhogy finoman, s tényleg diplomatikusan megmondtuk neki, hogy örülünk az örömének, de ez a mi otthonunk, a mi kisfiúnk lesz és ha szükség lesz a tanácsára, kérdezünk majd..stb De nem...

Anyum akart volna a szülőszobában is bent lenni, majd pár hétre beköltözni hozzánk, hogy kedvére babázhasson, s megmutassa még azt is, hogy hogyan tegyük a cumisüveget a gyerek szájába...(mert ugye mi kis tapasztalatlanok vagyunk, ő meg a mindenttudó, aki 2 gyereket felnevelt már) Aztán ez nem igy alakult, mire ő úgy megsértődött, hogy majdnem minden kapcsolatot megszakított velünk. Közben persze emaileket írogatott, köpködő, karmoló, bicskanyitogató stílusban, aminek köszönhetően 2 hét után el is ment a tejem. 10 hónap alatt kb 4x találkoztunk és csak az elmúlt 2 hónapra tudom azt mondnai, hogy nornálisan beszél velem...

Nehéz időszakon vagyok túl, de sikerült azt a láthatatlan fonalat elszakítanom, amivel a szoknyájához láncolt korábban. És tudjátok mit mondok?? JOBB MOST.

Nyugodtabb vagyok és a élvezem, hogy nincs gyomorgörcsöm. Korábban talán úgy is fogalmaztam, hogy most vagyok először az életben "szabad". Nem félek már tőle, ha beszélünk, nem tud az asztal alá dumálni, nem kell feleslegesen magyarázkodnom neki, persze felidegesíteni feltud, de relatíve hamar túlteszem magam. (pl 3 hós volt a gyerek, amikor nyers, reszelt répát, mézzel és citrommal elkeverve akart volna adatni velem neki, vagy 6 hósan eperturmixot bolti 1,5-ös tejjel..) nna, és még sorolhatnám... hmm... :(

Úgyhogy kedves kérdező én csak azt tudom javasolni, hogy próbálj egy picit a sarkadra állni, s próbáld anyuddal meg értetni, hogy a gyereketek az a tietek és NEM neki lett szülve. Ami pedig a régi korokat illeti, csomó minden változott. Amit a mi gyerekkorunkban mi már ekkor és ekkor ehettünk, azt most a 21.században nem. Mások a zöldségek, növények összetétele, kezelése, ott a méznél a botulizmus veszélye, a bolti tej nem ugyanaz, mint 30 éve, a mostani 1,5-ös tej sem felel meg a régi felezett tejnek, akkoriban más kajákat ettünk, nem volt annyi E-szám sem, kvázi még az anyatej is másabb, mint 30-40 éve... Annakidején volt kb 1 kúp, amit használtak láz és fogfájásnál is, most majdnem mindenre van külön-külön és minimum 2-3 féle választék.. és sorolhatnám...

Ami az anyu vs mama dolgot illeti, ezen tényleg ne akadj ki. Ez tényleg igy van. Te anyu vagy anya leszel, a nagyik pedig a mamák, a nagypapák a papák... Ennyi.

Ami pedig a megsértődéseit illeti, próbáld külső szemlélőként nézni, lépj hátra picit...

Ledobja pl az ajándékaid a földre?? Legközelebb fogd meg és dobd ki a szemétbe... Nem kell?? Akkor ennyi.. Próbáld megmutatni neki, hogy érzelmileg ezek a gyerekes reakciói nincsenek rád hatással.. Ha látja majd, hogy "nevetsz" a dolgon és leszarod, legközelebb nem csinál ilyet. Vagy tesz mást, de azt is lepergeted, mint akit nem érdekel..

Ne engedd, hogy érzelmileg zsaroljon. Ezt sajnos ők nagyon tudják... Igazi kis ping-pong harc... Tudják magukat sajnáltatni és szinpadiasan szenvedni... jaaaaj... lemarad erről és erről.. még jó hogy... ezen ne is csodálkozzon, hisz TE vagy az, aki az első sorban ül, mint szülő. Ővé a 2.sorban a szék, mint nagyszülőé. Ami pedig a tanítását illeti... minden gyerek megtanul nyelni, gagyogni, megfogni egy tollat, feltérdelni, felállni, enni-inni stb Vele és veled vagy nélküle és nélküled. Ennyi.

Ne szállj ringbe ilyen piszlicsáré dolgokon, viszont, ha karmol, védd meg magad és ha van igazad. Ha pedig megsértődik, tegye. Ha pedig eldurvulna, mondd meg neki, hogy ha nem tetszik neki, nem kell jönni látogatóba, ha nem tud összhangban és csendben, normálisan és kölcsönös tisztelettel lenni feléd is, akkor se jöjjön, mert nincs erre most energiád, illetve a kirohanásait kezelni. Nagy lány vagy már, felnőtt ember és feleség, s már nem az ő picike lánya, mégha azt is hiszi..

uuh... bocsánat, hogy ennyire belelendültem..

remélem tudtam segíteni.

Nekem csak annyi kérdésem lenne, hogy ti azért magatokba szoktatok néha nézni? Nem lehet, hogy azért ti sem vagytok tökéletesek és ti is úgy szoltok a másikhoz ahogy nem kellene?

Nekm jó a kapcsolatom édesanyámmal, de mi is néha összeszktunk veszni és vannak be beszólásdok mind a kéttőnk réstéről.

De ezeket nem lehet vagy csak az én hibámra vagy csak anyukám hibájára "kenni".

Néha én is észreveszem magamon(utólag) hogy bizony nem mindig úgy szólok ahogy kellene.

Igen tudom, hogy nem mindenkinek jó a viszonya az anyukájával.

De itt például senki nem kezdett el arról írni, hogy nem e benne van a hiba.

Tudjátok a kapcsolat megromlásához két ember kell. Én nem hinném, hogy csak Anyukák tehetnek erről, hogy a ti kapcsolatotok rossz.

Tudom, most le leszek pontozva. De olyan rövid az élet és annyira értelmetlen dolgokon tudnak az emberek összeveszni. Ez nem harc, higgyétek el, ha ti lesztek nagyszülők akkor a gyermekeitek szemében ti is nagyon idegesítőek lesztek. Nektek hogy esne, hogy ez miatt megszakítaná veletek a kapcsolatot? Hiába írjátok azt, hogy ti nem lesztek ilyenek. De ha nem ebben akkor másban bizony találhat valamit a gyermekeitek amibe "beleköthet" hogy ti miért vagytok rosszak.

Ne sértődjetek meg ez olyan zsíros kenyér effektusnak tűnik nekem. Amikor mind a két félnek valamilyen szinten igaza van de még sincs.

Kezdve, hogy ki Anya és ki Mama stb.

Tény nem ismerem a körülményeket, de azt se felegyétek el, ha ők az idősebb generációba tartoznak akkor ők azt a fajta nevelést kapták, hogy a felnőttnek mindig igaza van. A gyereknek meg nem, vagy csak ritkán. Ebből a szemléletből nagyon nehéz túllépni. Akár tetszik akár nem higgyétek el ti mindig az ő édesanyjaitok kicsi lánya fogtok maradni tök mindegy hány gyereketek van és hány évesek vagytok.

Csak az szomorít el, hogy hány olyan ember van aki össze tenné mind a két kezét, hogy Anyukája élhessen.

Kedves 1-es. Próbáld a távolságot tartani és nem reagálni a fenyegetőzéseire. Persze azt csak Te tudod, hogy vajon csak a szája jár vagy képes-e megtenni? (pl házfelgyújtást)

Remélem nem. Ha pedig jobban elfajulnának a dolgok, szó szerint ne vedd fel a telót, ha hív, ne válaszolj emailre stb. Szerintem azért Téged támad már csak, mert a tesók közül Te voltál az egyetlen, akire hatással tudott lenni. Ha jól értettem a többieket már elüldözte. Sajnos anyud is az a típus, akinek kell egy "focilabda", akit rugdoshat és most csak Te vagy már, akivel ezt megteheti. Ő ezt élvezi, ennyi és mivel elveszítheti a játékszerét, ezért fenyeget.

Nagyon nagyon sajnálom, hogy ilyen az anyukád éshogy ilyenek történtek meg Veled, veletek. Én azt hiszem már az első húzásánál kezdtem volna távolságot tartani. Az esküvős sztoriért meg pláne! Mit képzel?? Hogy lehet valaki ilyen megáltalkodott és gonosz?? Nna, mindegy..

Ha 3 hónapja sikerült eltávolodnod Tőle, akkor kézzel-lábbal küzdj, hogy vissza ne álljon a "régi" rend, ahogy írtad.. Szerencsére nálunk azért nem ennyire rossz a helyzet, de szintén tartom a 2 lépést. Sajnálom én is anyumat, hogy ilyen, mert tudom, hogy a gyerekkora miatt és a későbbi rossz döntései, lépései miatt olyan most, amilyen. Viszont a sajnálat kevés és bárhogy is nőtt fel, változtatni rajta nem tudok, azt pedig nem engedem, hogy belemásszon totál az életünkbe és tönkretegye.

Bocsánat, hogy ilyet kérdezek, de a férjed, mint pasi, miért nem teszi oda magát és szükség esetén beszél a fejével vagy küldi el a francba?? Fenyegetni bárki tud, ti is...

6-os voltam.