Őszintén! Csaptál már rá 1 éven felüli babád kezére, mert rosszat csinált, jelzés értékkel?

Hát ez halàli! Mondjuk ènekeld már el, a forrò sütö felè ugráló 1evesednek, hogy nem ugrálnak a fazék alatt, mert meghalsz ha a nyakába omlik! Aki nem tesz ilyet soha, az hazudik!

Nem attòl leszel jò anya, ha nem fegyelmezel! Neked kötelességek irányítani a baba életet, és mindeközben mondó kaphatsz is!

Ez még nem a világ vége. Senki nem veri kékre zöldre a gyerekét fegyelmezés címén, aki normális, viszont néha előfordulhat a paskolás.

A gyerek természeténél fogva kíváncsi, és a kíváncsiság erősebb, mint a tiltás. Érti ő, hogy nem szabad, mert baja lesz belőle, de ott motoszkál benne, a mi lenne, ha megpróbálnám. Én is elmondom 1000-szer mit miért nem szabad, aztán kicsit hangosabban is, vagy nagyon hangosan, ha kell, és ha ebből sem ért akkor rápaskolok a fenekére. Ez csak a végső bünti, ritkán kerül rá sor. Nem dicsekszem vele, nem vagyok rá büszke, de ez a szükséges rossz. Inkább ő sírjon 5 percet, mert rácsaptam a fenekére, mint én egy életen át mert pl kiszaladt az úttestre, és elcsapta egy autó. A szép szó, türelem, magyarázat, mondóka, az nagyon jó, míg kicsi, de a kétéves dackorszakban már kevésbé hatásos, mert akkor már a gyerek csak azért is megmutatja, hogy ő tudja jobban.