Szivtelen vagyok? Lehetne másképp is csinálni? Lassan 2 éves

Nem az a normális, ha egyedül alszik el egy gyerek, de mivel nálatok eddig ez volt a norma, most érthető, ha csodálkozol azon, amit tapasztalsz. A kisfiad teljesen jól működik és nem azért csinálja ezt, mert elromlott vagy elkényeztettétek; hanem azért, mert végre 2 év után megtapasztalhatta milyen jó és biztonságot adó érzés a szülőjével együtt elaludni.

Én kötődés-párti vagyok és a kezdetektől pont fordítva nevelem az enyémeket, úgyhogy nem arra biztatnálak, hogy erőszakkal szoktasd őt vissza az egyedüllétre. Persze megértem, hogy nektek ez így kényelmetlen; de ha mondani kell valamit, akkor én is a fokozatosságra szavazok. Én nem javaslom a bemegyek-kijövök módszert, mert ez csak egy árnyalattal jobb, mint a sírni hagyós: a gyerek ugyanúgy egyedül marad, hiába nézel rá időnként.

Én amikor az enyémet az ágyába szoktattam (2 évesen), úgy csináltam, hogy fokozatosan "választottam le" magamról, az ő tempójában. Amíg azt láttam, hogy kell a jelenlétem, addig ott voltam mellette végig, de közben szépen lassan egyre távolabb helyezkedtem, ültem le tőle. Amíg kellett, rajtam aludt el, aztán az ágyba téve simogattam, utána fogtam a kezét, aztán már csak ültem mellette csendben. De ha szólt, visszasuttogtam, nyugtattam stb. 2 hét alatt gond nélkül megszokta a helyét.

Ha mindenáron külön akarod altatni, akkor szerintem inkább valami hasonlót próbálj te is, ez a legkíméletesebb szerintem.