Most mi lesz? Teljesen bepánikoltam. Volt valaki hasonló helyzetben?

32 éves nő vagyok, egy nagyon jól működő házasságban. Ahogy felnőttem, mindig volt, ami lefoglalt, és mindig voltak terveim. Iskola, tanfolyamok, munka, utazás, stb. Így mentek el szépen lassan a fejem felett az évek.

A gyerekvállalás komolyabban fel sem merült bennem. "Maaajd maaajd", így halogattam, és megmondom őszintén most sem hiányzik egy baba. Csak hát 32 vagyok már, ez az egyetlen érvem pillanatnyilag.

Ma vacsoránál éppen azt ecseteltem a páromnak, hogy örülnék egy macskának. Nem kell törzskönyvezett perzsacica, csak egy sima cirmos. akár egy kóbor utcagyereket is befogadhatnánk. Éppen az oltásnál tartok, amikor közbevág, hogy "baba mellé macska?!"

Erre közli, hogy gyereket akar jövőre, szóval ideje lenne abbahagynom a gyógyszert. Köpni-nyelni nem tudtam. Hirtelen annyit mondtam, hogy decemberig nem akarok teherbeesni, nehogy a nagy nyári hőségben kelljen szülni.

Aztán eltereltem a témát.

Most mi lesz? Tudom, 32 vagyok, és házasságban illik egy gyerek, és ez az élet rendje, bla bla. De én még életemben nem fogtam a kezemben 1 évesnél kisebb embergyereket!!!

Pelenkázás, fürdetés, stb? Azt sem tudom mit kell csinálni vele. Csak azt tudom, hogy minden testnyílásából folyik valami, és sokat sír, és nem lehet vele beszélgetni egy kávé mellett.

Teljesen bepánikoltam. Volt valaki hasonló helyzetben? Mitévő legyek? Csak ne azt írjátok, hogy anyai ösztön, mert az bennem nincs.