Szerintetek ez befolyásolja a kötődést?

érdekes, épp ma reggel gondolkodtam el rajta, hogy amikor a kislányomat szültem meg volt az "arany óránk", velünk volt az első 2 órában és utána is rooming-in-ben volt. A kisfiamnak adaptációs problémái voltak, egy percet sem töltöttünk együtt 5 órán keresztül, mert vitték a kis ufó sisakban az inkubátorba.

Szerintem ezért is van, hogy a kislányommal érezhetően erősebb a kötődésem érzelmileg....

Èn külfldön élek itt a császárosoknál is rögtön oda adják és ha össze varrták akkor már rá is teszik, elvenni nem veszik töle soha sem.

Habár én nem császáros voltam de a szomszéd ágyon a csaj igen, és neki ott volt végig, max segítettek levenni róla, mikor kellett.

Kötödést nem hiszem hogy befolyásolná, de az akkori érzéseit a babának igen. akkor és ott az a jó naki, ha minél közelebb van az anyukájához, minél jobban biztonságban érzi magát. Késöbbiekre nagyon szerintem nem hat ki, habár lehet valamennyire, de akkor és ottani érzéseire igen.

Én sürgősségi császárral szültem.

Oda hozták egy pillanatra, hogy megpusziljam, de vitték is el egyből. Egészségesen született, nem vele volt a baj, hanem velem. Ezért csinálták meg a császárt.

Aznap 2× láttam még, amikor 5 percre odahozták szopni.

Legközelebb következő reggelen találkoztam vele újra.

14 hónapos a lányom, de a kötődést cseppet sem befolyásolta, hogy most a mellkasomon volt-e vagy nem.

Így is imád és én vagyok neki a minden.

Nem csak ettől fog kötődni a gyermeked. Legyél vele sokat, szeretgesd, énekelj neki, simogasd, olvass könyvet neki, mosolyogj rá, tanítsd, neveled.

Császárral szültem, csak megmutatták a babát és már vitték is fürdetni, Apa vehette kézbe először, amíg engem még varrogattak. Olyan szarul viseltem a műtétet, hogy kisfiam majdnem 3 napos volt, mire először a karomban tarthattam!

Most 2 éves és szinte elválaszthatatlanok vagyunk, nagyon anyás és én is elmondhatatlanul imádom. :)

Nem gondolonám, hogy a szülés körülményei döntik el a babában, hogy "megismeri-e", ki az édesanyja, kinek a pocijában lakott 9 hónapot. Ösztönösen tudják, hol a helyük, ki az anyukájuk, mint ahogy szopzni is tudnak azonnal, amint mellre teszik őket. :)

Szerintem ne félj ettől, szeresd, dédelgesd őt, hogy érezze a biztonságot, melegséget, amit csak egy Édesanya adhat meg neki.

Simán szültem a lányom is, és az ikreket is. A lányomat rám tették, apás szülés volt, utána együtt voltunk 3an még 1 órát.

Az ikreket csak épp láttam, csináltunk egy közös képet, amin tartják öket a fejemnél én meg fogom a kis kezüket, kb 2 perc volt, aztán el is vitték őket tőlem 40 km-ra (2 nap miatt korababák, ahol szültem nem volt koraosztály, ezért vitték el őket). Én nem mehettem utánuk, csak 3 nap múlva, mikor kiszedték a varratokat. Pénteken du negyed kettőkor születtek, akkor láttam őket, utána meg következő hétfő délben. Nagyon rossz volt az a pár nap, talán csak az az egy jó volt benne, hogy hazamehettem már vasárnap, és még utoljára 3asban lehettünk apával és a lányommal.

Ehhez képest a lányom kevésbé kötődik (akárkihez, nem az a bújós fajta), a fiúk meg állandóan bújnak, puszilnak, 17 hós korukig szopiztak, 2 évesek elmúltak, de minden éjjel egyszer felébrednek és keresnek, hogy ott vagyok e, szoros a kötődésük, nagyon is. Én pont hogy ennek tudom be az egészet, hogy még mindig pótolják szegénykéim azt a 3 első külön töltött napot. :-(

Ugyanígy császáros voltam, és szinte ugyanez történt velünk is. A védőnőm nemrég csak annyit mondott rám és a 3 éves kisfiamra, hogy :"Látom az orvosnak nem sikerült elvágnia azt a bizonyos köldökzsinórt. " :) Ez mindent elmond... :) Ha jobban kötődne hozzám, az már kóros lenne. :)

Egyébként teljesen őszintén, én azért sajnálom, hogy nem lehettem vele együtt az elején. :(