Furcsán viselkedik a kisfiam, szerintetek ez normális? Van valakinek hasonló tapasztalata?
Egyre jobban megijeszt, ahogyan más emberekhez viszonyul (a családon kívül). Sosem volt nagyon nyitott, inkább zárkózottnak mondanám, nem is barátkozós természetű, úgy látom, az alaptermészete is ilyen. 22 hónapos egyébként, lassan volt időm megsmerni. :)
A lényeg, hogy mostanra már szinte kellemetlen a dolog, mert bárki közeledne hozzá, szól hozzá kedvesen, ő abszolut és azonnal elutasító. Pl ül a babakocsiban, és teljesen ledermed, sokszor a szája is tátva marad, ha beszélnek hozzá mondjuk a boltban, vagy séta közben. De olyanokkal is így viselkedik, akiket szinte naponta lát. Vagy lehajtja a fejét, és csak maga elé néz, vagy még a szemét is összezárja, hogy véletlenül se lássa azt, aki előtte van, és beszél hozzá! Aztán előfordul, hogy amikor tovább megyünk, mondja nekem, hogy "nincs semmi baj", sírós hangon. Félelem ez, vagy bizalmatlanság? A korral jár? Mit tehetnék? Fog változni, vagy nekem kell tennem valamit. Mindenesetre egyfelől őt is sajnálom ilyenkor, másfelől kínos is, mert mindenki azt várná, hogy vissza mosolyog, vagy legalábbis kedvesen néz vissza, nem ezt az elutasítást. :(
Köszönöm, ha írtok előre is!
válasza: válasza: válasza:Nem lehet, hogy túl nagy rajta a nyomás e téren? Azért kérdezem, mert azt írod, hogy kellemetlen, kínos neked is ez a "viselkedés". A többiekkel ne foglalkozz szerintem. Kit érdekel, hogy mit várnak tőletek a "beszélgetőpartnerek".
Beszélgessetek mellette sokat. Ne vele, ne érezze, hogy neki van szegezve mindig ilyenkor valami kérdés, kérés. Akkor hátha hamrabb feloldódik.
Jó ötlet az olyan társaságba menés is, ahol elsősorban szemlélődni kell, nem szerepelni. Szerintem :)
Nem hiszem, hogy nagy lenne a nyomás rajta, mert én abszolút elfogadom a személyiségét olyannak, amilyen; a párom is elég zárkózott típus, nem túl közvetlen másokkal, sosem akartam megváltoztatni. :)
De lehet, hogy az a baj, (utolsó, annak kapcsán gondolkodtam el ezen, amit javasoltál) hogy mindenki csak lerohanja igazából! Tehát azonnal "nekiugranak", puszilják, megfogják, sőt olyan is volt, hogy egy hölgy, (akit én ismertem, de a gyerek sosem látta) hátulról hirtelen megcsikizte, és aztán előpenderült, hogy hú, de vicces. Ő jót akart, de elfelejtette, hogy nem egy 12 évessel tréfálkozik, hanem egy 1-2 évessel...
válasza:Szerintem elképzelhető, hogy a közösségbe járás csak rontana a dolgon. 3 éves korig amúgy sincs szüksége a gyereknek közösségre, ilyenkor még csak egymás mellett játszanak, nem egymással. Persze nem azt mondom, hogy be kell zárni a 4 fal közé, de tényleg nem szabad lerohanni őt.
Ugyan az én gyerekem még csak 9 hónapos, de már most látom rajta, hogy kissé "antiszociális" lesz, mint én :)
Bár ő visszamosolyog egy darabig, ha messziről magyaráznak neki, de ha valaki közel hajol, esetleg meg akarja fogni, akkor abban a pillanatban legörbül a szája és keservesen sírni kezd.
Szerintem ne aggódj. Ha majd 3-4 évesen is ilyen lesz, akkor esetleg utána kéne járni a dolognak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!