Elalvás gondok! Nálatok hogy működik?

Szopi után "direkt" aktív? Úgy értem vannak könyvek pl. amik szerint evés után ébrenlét kell hogy következzen...

A 10 perc sírás nem tragédia:), természetesen akkor, ha nem magára hagyva óvölt:). Ha vele vagytok, testközelben van, akkor természetes dolog lehet, hiszen őt is érik stresszhelyzetek(maga a külvilág a maga ingereivel), amiket valahogyan, akár ilyen formában is "kiadhat" magából". Nem cél, hogy egyáltalán ne sírjon a baba, pusztán az, hogy NE _egyedül_, magára hagyva, _direkt_=kondicionálás célájából hagyja a szülője ordítani:).

Böfi után ha visszatennéd mellre, akkor szerintem visszaaludna, hiszen a tejben sok egyéb dolgon kívül nyugtató anyagok is vannak, valamint maga a szopó mozdulat is megnyugtatja a kicsiket.

Igen, az ölemben tartom. Hangos, tudom, de gondolj bele:). Ha Neked problémád van, sírsz, akkor inkább azt szeretnéd hogy magadra hagyva csinálj amit akarsz(ráadásul Te már felnőtt vagy, tudod kontrollálni az érzelmeidet, ő még nem), vagy inkább odabújnál a PÁrodhoz, hogy ha megvigasztalni nem is tud, de Veled legyen a nehéz percekben?

MÉg valami:).

Ha hagyod egyedül sírni, lehet, hogy hamarabb vége szakad a hangoskodásnak, kérdés, hogy jó- e az, ha szó szerint belefárad a bömbölésbe és végkimerültésgében elalszik, "beletörődve", hogy úgysem segít neki senki...

"Az emberi újszülött sok szempontból éretlen még születésekor. Éretlen idegrendszere még nem képes őt segítség nélkül abba az ellazult állapotba juttatni (sem pedig ezt az állapotot tartósan fenntartani), ami az alváshoz szükséges. Az alvásfázisok közötti átmeneten sem tudnak túljutni egyedül. Szopó csecsemő esetében kézenfekvően a szoptatás az, ami ritmikus és egyenletes voltával hozzásegíti őt az érzékszervek kikapcsolásához. A szopás közben a csecsemő agyában felszabaduló, és az anyatejen keresztül kapott endorfinok szintén segítenek az ellazulásban és az elalvásban.(...)Lehet, hogy egy első gyermekes szülő úgy gondol a csecsemőre, mint egy fotóalbumban látott képre: csendesen fekszik a kiságyban, passzívan bámulja a felfüggesztett játékokat, időnként fel kell venni, megetetni, játszani vele, aztán visszatenni. Azt gondolhatják, hogy csak azért kell időnként kötelességszerűen felvenni, hogy elég hosszú időre lecsendesítsük ahhoz, hogy megint le lehessen tenni. A babahordozás elve ezt megfordítja. A babákat az idő nagy részében hordják, és csak alvás idejére teszik le, meg azért, hogy a szülő a saját igényeit is kielégíthesse. A “letett” babák megtanulják, hogy sírniuk kell azért, hogy felvegyék őket. A “hordott” babák sírás helyett megtanulják testbeszéddel jelezni, ha le akarnak kerülni.” Több kutatás is azt bizonyítja, hogy a hordozott csecsemőknek gyorsabb a mozgásfejlődése. Az pedig szintén bizonyított, hogy azok az ingerek, amik hordozás közben érik, (az egyensúlyérzékelést érő ingerek és a többi érzékszervi inger: tapintás, hallás, szaglás, ízlés, látás) optimális módon stimulálják az agy érését. Ezeknek a korlátozása drámai hatással van az agyra, az idegrendszer fejlődésére. Ebben a nagyon érzékeny és gyorsan fejlődő időszakban épül fel, ugyanis az agy struktúrájának, az idegrendszeri kapcsolatoknak nagy része.

Ha egy kisbabát letesznek, és nem veszik fel, amikor sír, azzal azt tanítják neki, hogy ő nem fontos, a jelzései sem fontosak, nem érdekesek és egyáltalán nem érdemes szólnia, ha valami baja van. Azt hiszem világos, hogy ez hova vezethet. Valóban megtanulja a kicsik nagy része néhány nap alatt az új „rendet”, a kérdés az, hogy valóban ez-e a cél. Sok szülő értetlenül áll később a két-három, vagy hat-nyolc, tizenkét-tizenhat éves gyermeke ellenszenve, idegensége és agresszivitása előtt. Sajnos a szülők nem hozzák összefüggésbe azt, ami pedig nyilvánvaló. Ahol hiányzik a csecsemőkori ősbizalom, ahol nem alakul egészségesen a kötődés, ott bizony később is nehézségekre lehet számítani. A korai kötődésnek nevezett kapcsolat ugyanis éppen az első években épül ki a gyermek és gondozója (édesanyja/édesapja) között. Minél többször kap jelzéseire, éjjel és nappal egyaránt, megfelelő választ, minél inkább kielégítik alapvető szükségleteit, annál inkább biztonságban érzi magát, annál inkább lesz bizalommal a külvilág és gondozói felé. Azt is megtanulja ezáltal, hogy ő törődésre érdemes, szeretetre való kis lény. Ezt nevezik ősbizalomnak. A gyermeknek egyéves korára már határozott képe van a külvilágról és saját magáról is, erre is gondolni kell, amikor az első közös hónapokat töltjük.

Az első évek hamar elszállnak, kisbabánk elindul, önállósodik, felfedezi a környezetét. Egykettőre óvodássá, majd iskolássá cseperedik. Mire feleszmélünk, már kamaszodik, és hiába ölelnénk magunkhoz, hiába tudnánk szívesen csak néhány órára is testközelben, már rég kinőtte ezt az igényét, s a helyünket lassan mással kell megosztanunk, barátokkal, szerelmekkel. Hol van már az első hónap, mikor úgy éreztük, sosem múlik el ez az idő, amikor csak testünk tudja jóllakatni, elaltatni, megnyugtatni!

Források és ajánlott irodalom a témához:

Csóka Szilvia (2008) Életminőség és esélyegyenlőség a korai kötődés tükrében In: Kopp M. (szerk) Életminőség és esélyerősítés a mai magyar társadalomban. Semmelweis Kiadó, Budapest

William M. Sears (2006): Éjszakai gondoskodás, Sanoma Kiadó Budapest

Martha Sears, William M. Sears: Threehundred Questions Parents Ask: Answers about Pregnancy, Childbirth, and Infant and Child Care

Schneiderné Diószegi Eszter Hogyan alszik, miért nem alszik a baba? Kismama magazin 2007. 11. 10.

Schneiderné Diószegi Eszter: A kisbaba valódi szükségletei, La Leche Liga Hírlllevél 2007/2 www.lll.hu/cikkek/ejszakai

www.kismama.hu/baba/hogyan alszik miért nem alszik/2190/

www.szoptatasportal.hu/node/1065

www.askdrsears.com"

innen: [link]