Tényleg ártok ezzel a babámnak? Mondanátok tapasztalatokat (megerősítő és ellenvélemények is érdekelnek)?

Ne hagyd sírni a picúrodat :)Nem írtad milyen idős!

A fiam 7.5 hónapos még most is ringatva alszik el,én is szeretem ő is szereti,nem tudom mi lesz évek múlva,de nem hiszem,hogy ez árt neki,persze ha nagyobb lesz meg kell tanítani egyedül elaludni,de én egyenlőre még jól vagyok így.

Persze hogy sírás után elalszik,mert kifárad.Gondoljunk bele,nekünk hogy esne egy idegen világban,ha az egyetlen ember akiben bízunk magunkra hagyna?Viszont ha mindig jönne amikor szólunk?Hát ezen érdemes elgondolkodni?De mindenki úgy neveli a csemetéjét ahogy ő jónak látja,úgyis mindenki azt gondolja,hogy ő csinálja jól!

SZERINTEM nem csinálod rosszul,kialakítasz egy erős köteléket a babád és közted egy életre :)

Kisfiam 10 hónapos és a mai napig altatni kell,mert egyedül képtelen elaludni és ez újszülött korától így van. Vannak ilyen babák,tök mindegy mit mondanak a nagy okosok (szerintem a javának nem is volt gyereke,úgy hirdeti az igét).

Én egyszer próbáltam meg hagyni sírni,hát nem is írom le mennyi ideig ordított és cseppet sem tudott volna elaludni....aztán azt mondtam soha többet!

Így most 10 kg-ot hordozgatok minden altatásnál,de ettől függetlenül imádom altatni. :) És olyan hamar felnőnek.

Te tudod igazán mi a jó a babádnak,ne hallgass másra csak az anyai ösztöneidre! :)

Egyetértek az előttem szólókkal, nem rontod el, és amíg így mindkettőtöknek jó, addig nem is kell változtatni.

A rokon okoskodásával meg ne törődj, ő azt gondolja jónak, úgy csinálja, te meg így látod jónak és így csinálod, ennyi. A gyerekeknek is megvannak a különböző igényeik, ami az egyiknél beválik az a másiknál nem és fordítva. Majd ha cseperedik és úgy gondolod, hogy ideje változtatni, akkor majd keresel megoldást, addig meg élvezzétek ki ezeket a bensőséges szertartásokat :) úgyis túl hamar felnőnek...

amúgy nekem már 4 és 2,5 évesek, hasonlóan csináltam kiskorukban, mint te. A nagyobbom a mai napig nagyon bújós, állandóan jön és ölel, simizik stb, majdhogynem testkontktus-függő. Ennek ellenére már rég megszokta (és nem ultrabrutál módon, és összvissz kb két hét alatt), hogy egyedül alszik el, nyilván megvan a kis szertartásunk, de utána kijövök és egyedül alszik el. Éjjel sincs mászkálás stb alapesetben, néha előfordul, ha pl rosszat álmodott vagy hasonló, de visszamegyünk, befekszik, simi, puszi, ha nagyon látom hogy kell neki akkor előtte kis ölbéli ringatás és beteszem az ágyba, 1 perc múlva magától alszik.

A kisebbem eleve nem is igényelte különösebben az ölelkezést stb, mikor lefekszünk és a nagyot még picit simizem míg eléneklek egy éneket, öcskös már alszik a dal végére :)

Ha valamelyik beteg, akkor ő velem alszik, de az más, mert szeretem felügyelni a lázat stb, meg hogy ne keltse a beteg a másikat, ne zavarja a pihenését.

Nem mondanám, hogy különösebben rossz alvók lennének, ha meg is ébrednek, 5 perc és én már újra az ágyamban vagyok... pedig elég sokáig megvolt a ringatós-összebújós korszak, különösen a nagyobbnál.

Nem tudom mekkora szívtelenség kell ahhoz, hogy sírni hagyjuk a ránk bízott friss életet. :((((

TE csinálod jól. Tarts ki és mutasd meg ezeknek a szadistáknak!