Vannak itt anyukak akik kulfoldon elnek, szultek esetleg veteltek el, tapasztalataikat megosztanatok?

Az első fiamat Olaszországban szültem, mondhatnám, hogy húdemostoha körülmények között, mert egy kis faluban született a világ végén, kórház sehol, semmi kütyü meg érzéstelenítés stb, csak a vén doktor a szomszéd faluból, meg a helybeli nénik akiknek a szavát is alig értettem... ennek ellenére kifejezetten szép élményként maradt meg, nem repedtem, semmiféle komplikáció nem volt, gyorsan és könnyen szültem.

Nem tudom, mi lett volna ha valami gikszer merül fel, irtó szerencsénk volt, hogy minden ilyen simán ment.

A második fiam az USA-ban született, egy high-tech magánklinikán, minden személytelen és ultraprecíz volt, azért kellett küzdenem, hogy én irányítsam a történéseket és ne a dokik szabják meg,hogy mi hogyan legyen a beavatkozásaiknak "hála". Ott eleve úgy fogadtak azonnal, hogy oké, akkor nosza szüljünk, indítanak, repesztenek, vágnak, szuriznak és mire ideér apuka már meg is van a baba.. hát köszi nem. SÉ emiatt úgy néztek rám mintha marslakó lennék, elkönyveltek hülye európai p*csának...

végül úgyis az lett amit én mondtam, mert ugye amire nem adok engedélyt azt nem végezhetik el :) úgyhogy természetes módon szültem és így se kellett vágni szúrni stb, nem is repedtem, és nem mondhatni, hogy húde lassabb lett volna, mert onnan hogy elfolyt a víz és mentővel bevitettem magam másfél óra múlva megvolt a fiam.

A kettő közül egyértelműen az első szülés volt a jobb!

A harmadik babánkat ha minden igaz az Arab Emírségekben szülöm majd, valószínűleg magánklinikán... ez megint teljesen más kultúra lesz, hát nemtom mi hogy alakul majd.

A pénz miatt az embert a tenyerükön hordozzák, de a szívük mélyéén lenéznek minden európai nőt, kivéve ha európai neveltetésű vagy itt tanult dokikról van szó, ők normálisabbak valószínűleg.

En Spanyolorszagban szültem az ikreket. Hat leanyalom nem volt, de gondom egy nem volt!!! Sajnos a picik kezdtek elnyomni egymast (nem volt eleg a hely nekik) igy tervezett csaszarral szültem (pedig jajj de nem akartam, de a picik egeszsege fontosabb volt!). Amint a csaszar utan magamnal voltam hoztak is a piciket (amig kaba voltam addig fel orankent bejöttek a növerek ellenörizni, bar en erre nem emlekszek :D ), elmondtak, megmutogattak mindent. Az elsö etetest közösen csinaltuk vegig (na az volt meg nem egyszerü), közben magyaraztak, hogy hogyan, miert, mit csinaljak, hogy kenyelmesebb legyen nekem is es a piciknek is. Vegig velem voltak egy szobaba a kicsik (az ikres anyukaknak külön szoba van kialakitva, amugy 1 szobaba max 3 anyuka van a picijevel), amikor zuhanyozni mentem a növerke beült a szobaba es enekelt a kicsiknek vagy gyöntölte öket vagy ha aludtak akkor megigazitotta az agyamat. A pelenkazasnal is nagyon kezsegesen elmagyarazott, megmutatott mindent a növer. Es nagyon maximum 1 orankent valaki mindig bejött hozzam ellenörizni. A doki naponta 3szor nezett ram, de Ö is nagyon aranyos volt, nem az a tipikus na mutassa a sebet aztan hagy szaladjak tovabb, altalaban fel orat mindig bent volt nalunk, megvizsgalta a kicsiket, beszelgettünk. A harmadik napon elapadt a tejem (ma mar tudjuk, hogy betegsegem miatt) akkor is nagyon sokat segitettek a növerek, hogyan kell elkesziteni a tapszert, mennyit adjak nekik, stb... Pszichologust hivtak rögtön hogy ezt fel tudjam dolgozni! Ha pedig epp az egyik lurkonak csereltem pelenkat es a masik is rakezdett, akkor jöttek es minden szo nelkül segitettek.

Szoval nekem csupa-csupa jo tapasztalataim vannak csak! Hal Istennek! Ha lehetne megegyszer akkor is itt szülnek, pedig csak egy mezei kisvarosi allami korhazban szültem.

Kedves 4-es!

Na nehogy azt hidd, hogy en nem kaptam miatta.... O dehogy nem... Meg a mai napig is rengeteget... Es egyre alattomosabbakat.... Raadasul anyukamtol egy olyan jo alakot örököltem, hogy most, hogy 7 honaposak a picik mar meg se lehet latni rajtam, hogy szültem volna (Uram bocsa!) Ebböl a szempontbol banom, hogy kijöttem a korhaz ovo "fogsagabol".

Par napja törtent az eset, mikor a kicsikkel a jatszoteren voltunk. Es a kisfiam ehes lett, en elövettem a cumisüveget es hajra :D Az anyukak elöször csak sapitoztak, hogy ugyan mit csinalok, mire kijelentettem, hogy etetetem a kicsimet es amugy nincs is tejem... 15 perc atkozodas utan (szar anya, alakom miatt nem szoptatok, feltem a melleim, nem csak a ferjem kivaltsaga a mellemm stb...), közöltem, hogy betegseg miatt nincs, de ne zavarjon senkit... Akkor jött a sardobalas, hogy a munkam miatt lettem biztos beteg (tetovalok...), sok a tinta a börömbe ezert van bajom, stb... Reszemröl egy örökletes betegsegröl van szo, ami anyukamnak es mindket agrol nagymamamaimnak is volt, es a pszichologus illetve több orvos is megerösitett, hogy semmi köze hozza! Ugyhogy szimplan otthagytam Öket... Aota nem jarok oda es nem is megyek többet, köszönöm szepen van eleg bajom igy is az ikrekkel :D