2 hónapos a kisfiam, és úgy veszem észre, hogy a nagymamáját jobban szereti, és olyan mintha azt hinné, hogy ő az anyukája. Pedig minden szeretetet és minden törődés amit csak egy anya megadhat gyermekének megadok neki. Vagy csak féltékeny vagyok?

Miből gondolod, hogy a mamit jobban szereti?

Afelől légy nyugodt, hogy tudja, hogy Te vagy az anyukája:)! Honnan? Az illatodat felismeri, a hangodat is, Te táplálod...

Nyugodj meg, mert a legkisebb stresszt is megérzi a babád, és e miatt keresheti olyannak a társaságát, aki nyugodt, akinél ő is megnyugodhat.

Két hónaposan még nem szeret senkit, ahhoz túl kicsi.

Ha a nagymama is törődik vele, megdajkálgatja, akkor vele is szívesen van. Neked sem kell állandóan csak vele törődni. Akkor szeretgesd,amikor szoptatod, tisztába teszed.

Ha beteg lesz, vagy bármi baja van, akkor ha szereti is a mamákat, apukát, csak te kellesz majd neki.

Első vagyok, nagyon ajánlom Neked ezt a kis cikket:):

"A hordozás segítségével megnyugtatott, magát biztonságban érző baba a szülőt elégedettséggel tölti el, kerek lesz a világ. Ahhoz, hogy ezt az állapotot fenntartsuk, vagy létrehozzuk, fontos, hogy gyermekünk igényeit minél hamarabb észleljük, és ezekre megfelelő, gyors reakcióval válaszoljunk. Ha a kicsink a közvetlen közelünkben van, akkor ezt könnyen meg tudjuk valósítani, hiszen egyből látjuk, érezzük a felmerülő problémát, igényt, legyen az éhség, szomjóság, vagy tele pelus . A gyors és megnyugtató válaszreakció jutalma a baba elégedettségén keresztül az, hogy ügyesnek érezzük magunkat. Képesnek arra, hogy csecsemőnk igényeinek megfeleljünk, tehát anyai, apai kompetenciánkban megerősödünk. Ennek pedig kétségtelenül fontos szerepe van a gyermeknevelésben, hiszen egy önbizalommal teli, nyugodt, kiegyensúlyozott szülő az egyik legfontosabb és legbiztosabb háttér a gyermek és a család számára.(...)"

innen: [link]

Ne viccelj, ők még annyira pici kis ösztönlények.. náluk még nincs olyan hogy a mamát jobban szeretem anyunál...

Megismeri a hangod, az illatod. Lehet fáradtabb vagy, kimerültebb, stresszesebb, ők ezt felismerik és megnyugszanak olyan ember társaságában aki nyugalmat, pozitív dolgokat áraszt.

Amikor mi hazajöttünk a kórházból nagyon stresszes voltam (születési rendellenességet állapítottak meg a babánál, persze mára semmi baja, de akkor padlóra vitt) és bizony volt hogy amikor kint volt a védőnő aki egy hihetetlen pozitív kisugárzású, kellemes hangú szimpatikus ember, csak ámultam hogy az én babám sírás nélkül tűri a vetkőztetést, a pelusozást, a vizsgálódást, miközben volt hogy nálam nehezebben nyugodott meg.

Biztos hogy nem hiszi hogy a mamája az anyukája.. ez 100% hisz nála jobban fel sem ismerhet senki.. gondolj bele, te voltál a kis otthona, minden rezdülésedet ismeri.

kitartást és nyugi!

Túlaggódod, és "túlfárasztod" magad! Én sem tudtam 3 napig megérinteni a picim, nálunk én voltam intenzíven az élementős-sürgősségi császár után...apa látta el őt és engem is az első napokban...nála alszik a legjobbakat, nehéz volt feldolgoznom nekem is ezt az "első kontaktus-hiányt"! Sajnos így alakultak a dolgok, túl vagyunk rajta és nem szabad ezeken rágódni! A te életed is szépen lassan alakul és olyanná válik, amilyet szeretnél (pl elköltözés). De addig is aggódás nélkül élvezd a babád társaságát és nyugodtan fogadj el segítséget, ha van!

Sok sikert!